A buddhizmusban a dühöt, a gyűlöletet, a kapzsiságot nem az ellenségünknek tekintjük, ami ellen harcolnunk szükséges, vagy amit el kell pusztítanunk, meg kell semmisítenünk. Ha megsemmisítjük a haragot, önmagunkat semmisítjük meg. Ha így bánnánk a haraggal, az azt jelentené, hogy csatatérré változtatjuk, részekre szaggatjuk magunkat: az egyik felünk a Buddha, a másik felünk pedig Márá oldalára állna. Ha így küzdünk, erőszakot teszünk magunkon. Ha önmagunkkal nem vagyunk képesek együtt érezni, másokkal sem fogunk tudni. Amikor feldühödünk, tudatosítanunk kell magunkban: „Dühös vagyok. Düh van bennem. Düh vagyok.” Ez az első tennivalónk. Egy apróbb ingerültség esetén általában elég annak tudatosítása egy mosollyal és néhány lélegzetvétellel, s az ingerültséget máris valami pozitívabbá, például megbocsátássá, megértéssé vagy szeretetté alakítottuk át.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

Vess csak egy figyelmes pillantást a kertedben álló almafára! Íme, egy igazi csoda! Figyeld csak éberen, az éber tudatosság világosságánál! Ha egyszer észreveszed, jól gondját fogod viselni, és te is részesülni fogsz csodálatosságából. Egy-két hét figyelmes gondoskodás, és máris zöldebbek és fényesebbek a levelei. Ugyanígy van ez a körülötted élő emberekkel is.

Thich Nhat Hanh: Szívem,a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)