Idézetek

„Nagyon fontos lenne, hogy ágyunk az igazi pihenés és regenerálódás színtere legyen, ám gyakran olyan sokat gondolkodunk, hogy nem tudunk elnyugodni és elaludni. A gondolkodás természetesen fontos, ám gondolkodásunk jelentős része haszontalan. (...) Néha annyit járatjuk az agyunkat, és annyit aggódunk, hogy vagy nem tudunk rendesen aludni, vagy rémálmok gyötörnek bennünket.” Altató vagy nyugtató szedése helyett célravezetőbb, ha „éjszakánként gyakoroljuk a mély relaxációt”.  (...) „Az ágyon fekve, éberen, a teljes relaxáció állapotába is eljuthatunk, ha figyeljük a be- és kilégzésünket. (...) Éber figyelmünk képzeletbeli sugaraival pásztázzuk végig a testünket, sorban végighaladva az egyes testrészeken, és közben, tudatos be-és kilégzés kíséretében öleljük körül őket szeretettel és törődéssel. (...) Belégzés és kilégzés közben testünk könnyű lesz, akár a víz színén úszó békalencse.”

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

„A metta szerető érzést, egyetemes szeretetet, jóakaratot jelent. Szeretni mindenekelőtt azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk. (...) Amikor a metta szeretetmeditációt gyakoroljuk, szemügyre vesszük azt az állapotot, amely felelős azért, hogy úgy vagyunk, ahogy éppen vagyunk. Így könnyebben el tudjuk fogadni magunkat – szenvedésünkkel, boldogságunkkal együtt. (...) Érzéseink tudatosítása során sokkal mélyebben megértjük önmagunkat. Világosabban látjuk, hogy félelmeink és a belső békesség hiánya hogyan járulnak hozzá boldogtalanságunkhoz, és felfedezzük önmagunk szeretetének , illetve az együtt érző szeretet képességének értékét.”

Legyek békés, boldog és könnyű
testben és lélekben.
Legyek biztonságban, sérülés ne érjen.
Kerüljön el indulat, szenvedés, félelem és szorongás.

Kezdjük a szeretetmeditációt önmagunkon, a legyek segítségével. Amíg önmagunkat nem vagyunk képesek szeretni és magunkkal törődni, másoknak sem tudunk segíteni. Ezután a megfelelő alakú igék („legyen”, „legyenek” stb.) segítségével irányítsuk másokra a meditációt. Kezdjük olyasvalakivel, akit kedvelünk, majd olyasvalakivel, aki közömbös számunkra, majd megint olyasvalakivel, akit kedvelünk, és végül olyasvalakivel, akinek a puszta gondolata is rossz érzéssel tölt el bennünket.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.