A metta szerető érzést, egyetemes szeretetet, jóakaratot jelent. Szeretni mindenekelőtt azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk.

Amikor a metta szeretetmeditációt gyakoroljuk, szemügyre vesszük azt az állapotot, amely felelős azért, hogy úgy vagyunk, ahogy éppen vagyunk. Így könnyebben el tudjuk fogadni magunkat - szenvedésünkkel, boldogságunkkal együtt. Amikor a megállást és a tudatos légzést gyakoroljuk, felfedezzük, mennyi béke, boldogság- és könnyűségérzés, illetve harag, indulat, félelem, szorongás és aggodalom van bennünk.

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Jaffa Kiadó, 2012)

A tudat olyan, mint egy ház, amelynek az alagsora a tároló-tudatunk, a nappalija pedig az elme-tudatunk. A haraghoz, a szomorúsághoz vagy az örömhöz hasonló tudati tényezők  a tároló-tudatban szunnyadnak magok (bija) formájában. Van magja a haragnak, a kétségbeesésnek, a megkülönböztetésnek, a félelemnek, az éber figyelemnek, az együttérzésnek, a megértésnek és így tovább. A tároló-tudatot a magok összessége alkotja, ugyanakkor ez magokat őrző és éltető föld is. A magok mindaddig ott maradnak, amíg hallunk, látunk, olvasunk vagy gondolunk valamit, ami megérint egy magot, és a düh, az öröm vagy a szomorúság érzését kelti bennünk. Ilyenkor az egyik mag felszínre kerül és megnyilvánul az elme-tudat szintjén, vagyis a nappalinkban. Ekkor már nem magnak nevezzük, hanem tudati tényezőnek.

Amikor valaki megérinti a harag magját azzal, hogy olyasmit mond vagy tesz, ami feldühít bennünket, akkor a harag magja felszínre jön, és a harag tudati tényezőjeként (cittasamskara) megnyilvánul az elme-tudatban. A „tényező” buddhista kifejezés azt jelöli, amikor valami sok feltétel összeadódásával létrejön. A filctoll egy ilyen tényező; a kezem, egy virág, egy asztal, egy ház is mind ilyen tényezők. A ház fizikai tényező. A kezem fiziológiai tényező. A dühöm pedig tudati tényező. A buddhista pszichológiában ötvenegy különböző magról beszélünk, melyek ötvenegy tudati tényezőként ölthetnek testet. A harag csak egyike ezeknek. A tároló-tudatban a haragot magnak nevezzük, az elme-tudatban pedig tudati tényezőnek hívjuk.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Dang Nhiem azt jelenti "Megkülönböztetésmentességgel díszítés" A harang hangja nagyon fontos a számomra. Azt mondhatom, megmentette az életem. Rengeteg szenvedés keletkezett bennem. S néha olyan túláradónak éreztem, hogy nem voltam képes elviselni. Mikor apácává szenteltek, meghívhattam ezt a nagy harangot. Nem használjuk az "ütés" szót, mert erőszakosan hangzik. A "meghívni" valami nagyon tiszteletteljest és békéset jelent. Sokszor megyek New Hamlet nagy meditációs termébe, mely egy falucska a nővérek számára Plum Village-ben. Meghívom a harangot újra és újra, néha órákon keresztül csak azért, hogy lélegezzek. Csak azért, hogy átöleljem és lenyugtassam az érzéseimet. Ez az én barátom. Ez én vagyok. Thay nagyon tisztán tanítja nekünk, a lépéseket, melyeket megtehetünk, hogy meghívjuk a harangot.

Sokunk számára, akik otthon élnek, nem pedig egy kolostorban, ez valami, amit használhatsz. Ez egy mini harang, ez pedig a harangmeghívó. Ezt is harangként tartjuk számon. Szóval van harangmeghívója. Ez a rituálé, ez a haranggal való kapcsolat megalapozása, amely mindent jelenthet számunkra. Például mielőtt meghívjuk a harangot, egyenesen helyezzük el ilyen módon, nem görbén. Ellenőrizd, hogy egyenesen áll-e a harang? Csendesen ülünk függőleges háttal.

Háromszor: Belégzés...Kilégzés. Belégzés...Kilégzés. Belégzés...Kilégzés. Ez három körben. Így. A lélegzet maga a harang hangja.  Ez a harang az, amely mindig velünk van.  Mert nem mindig van hozzáférésünk a nagy haranghoz vagy a mini haranghoz. Szóval megtanultam a lélegzetem használni a tudatosság harangjaként, melyhez visszatérhetek a mindennapi életemben bármelyik pillanatban….

Részlet a "Az éber figyelem harangja" c. videóból (https://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/videok/12-videok-publikus/161-az-eber-figyelem-harangja)

A mindennapi életünkben gyakran csak a testünk van jelen, míg az elménk elkalandozik. Talán a múlt ejti foglyul, vagy a jövő foglalkoztatja, a teendőinken, a haragunkon vagy az aggodalmainkon jár az eszünk. Ott vagyunk, de mégsem vagyunk jelen. Nem vagyunk hozzáférhetőek önmagunk és mások számára. Tehát a gyakorlat abban áll, hogy visszatérünk a légzésünkhöz.

A légzés hidat képez a test és az elme között. A testünk és az elménk önkéntelenül találkozik, amint elkezdünk figyelmet szentelni a légzésünknek. Ezt nevezzük a „test és elme egységének”. A légzésünk megnyugszik, amiből a testünk és az érzéseink egyaránt profitálnak. Ez a béke gyakorlása. Megérkezünk az itt és mostba, a jelenlétünk teljes, átjár bennünket az élet, így pedig megérinthetjük az élet csodáit. Ez az egyszerű gyakorlat csodát tehet – meghozhatja bennünk minden pillanat mély átélésének képességét.

Hazatérünk a testünkhöz, hogy tudatosítsuk magunkban a létezését és gondját viseljük. Lehet, hogy elhanyagoltuk vagy rosszul bántunk vele. A tudatosságunkkal átöleljük a testünket, és tudatosítjuk, hogy van-e bármi benne, ami a figyelmünket kéri. Felfedezhetjük, hogy olyan életet éltünk, amitől a feszültség, a fájdalom és a stressz régóta felhalmozódott a testünkben.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)