Az „Avatamszaka-szútra” Indra isten drágaköves hálójának képével szemlélteti a létezők közötti kölcsönhatások végtelen gazdagságát, egymásra épülésük sokféleségét. Képzelj el egy olyan hálót, amely csupa ragyogó drágakőből áll! Briliánsok megszámlálhatatlan sokasága, és mindegyik különbözik az összes többitől! Minden briliáns számtalan tükörfelülettel fordul a többi felé, és mindegyiket visszatükrözi, ahogy az ő képe is megjelenik az összes többi briliáns valamelyik felületén. Ebben a szemvakító látomásban minden egyes drágakő tartalmazza az összes többi drágakövet.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Hány és hány művész próbálta a sejtelmes, szelíd félmosolyt Buddha kőarcára varázsolni! Talán ismered ezt a mosolyt az Ankor-Vat-i vagy a gandhárai Buddha szobrokról. Biztos vagyok benne, hogy e szobrok megalkotói belülről ismerték ezt a mosolyt. Vagy el tudod képzelni, hogy egy dühöngő, békétlen, acsarkodó művész meg tudjon jeleníteni egy ilyen tüneményt? Mona Lisa híres mosolya is ilyen leheletfinom, inkább csak egy sejtelem, semmint határozott arckifejezés. És mégis, ez az alig észrevehető apróság elegendő ahhoz, hogy arcizmaid teljesen ellazuljanak, vonásaid kisimuljanak, és egy csapásra elfeledd minden nyűgöd, fáradtságod. Ez az ajkadon bujkáló szelíd mosoly éberséged közvetlen kifejeződése, amely mindig segít megmaradni a jelen tudatosságában. Ez a mosoly képes visszavezetni ahhoz a belső békességhez, amit oly régen elvesztettél

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Mindent a tudatunk teremt. Amíg nézed, te magad vagy a szikrázó hegycsúcs, tudatosságod nélkül nem létezhetne. Be is hunyhatod a szemed, de ameddig rágondolsz, addig ott a hegy. Meditációban ülve, "zárt ablakok mögött", az egész világmindenség jelenlétét érzékeled. Miért? Mert tudatos vagy. Ha lehunyod a szemed, csak azért teszed, hogy jobban láss. Nem a "külső" képek és hangok az ellenségeid, hanem a saját feledékenységed, az éber tudatosság hiánya.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

„Az igazi csoda, hogy a földön járunk” – fogalmazta meg Lin Csi zen mester. Nem az a csoda, ha a levegőben lebegünk vagy a vízen járunk, hanem az, ha földön teszünk lépéseket. Olyan szép a Föld! És mi is szépek vagyunk. Sétálhatunk éber figyelmünkkel, úgy, hogy minden egyes lépésünkkel megérintjük a Földet, csodálatos Földanyánkat. Fölösleges azt kívánnunk barátainknak, hogy a „béke legyen veletek”. A béke már velünk van. Abban segítsük őket, hogy szokásukká váljon minden egyes pillanatban megérinteni a békét.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)