Amikor haragot, kétségbeesést vagy szorongást érzünk, elegendő, ha tudatosan be- és kilélegezzünk, és felismerjük a harag, a kétségbeesés, vagy szorongás érzését. A gyógyítás többi részét elvégzi a tudatunk. De nem csak azzal gyógyítunk, ha megérintjük a fájdalmunkat. Sőt, ha nem állunk rá készen, az érintés csak ront a helyzeten. Előbb meg kell erősödnünk, és ezt legkönnyebben úgy érjük el, ha megérintjük az örömet és békét. Sok csodálatos dolog van, de mert rendre arra összpontosítunk, ami rossz, nem vagyunk képesek megérinteni azt, ami nem rossz. Ha csak annyit teszünk, hogy tudatosan be- és kilégzünk, és megérintjük azt, ami nem rossz, könnyebb lesz a gyógyulás. Sok emberben annyi fájdalom gyűlt össze, hogy nehéz megérintenie egy virágot, vagy megfognia egy gyerek kezét. Vállalnunk kell némi fáradtságot, hogy kifejlesszük a szokást magunkban, és megérintsük azt, ami szép és hasznos. Ezzel segíthetünk tároló tudatunknak a gyógyítás munkájában. Ha megérintjük azt, ami békés és gyógyító bennünk és körülöttünk, segítjük tároló tudatunkat, hogy elvégezze az átalakítást. Hagyjuk, hogy a fák, a madarak, a bájos gyermekek gyógyítsanak bennünket. Máskülönben újrakezdődik szenvedésünk

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

Egy nap a Buddha magasba emelt egy virágot 1250 szerzetesből és nővérből álló hallgatósága előtt. Sokáig nem szólt egy szót sem. A hallgatóság is tökéletes csöndben ült. Mindenki keményen gondolkodott, próbált valami értelmet találni a Buddha gesztusa mögött. Aztán a Buddha hirtelen elmosolyodott. Azért tette ezt, mert egyvalaki a hallgatóságból mosolyogni kezdett a virágra és őrá. Mahakasjapának hívták. Ő volt az egyetlen, aki mosolygott, a Buddha visszamosolygott rá és így szólt: „Kincset érő tudásomat átadtam Mahakasjapának.”

Ezt a történetet a zen-tanulók sok generációja elemezte és még ma is keresik a jelentését. Számomra a jelentése nagyon egyszerű. Amikor valaki fölemel egy virágot megmutatván azt neked, azért teszi, mert szeretné, hogy lásd. Ha továbbra is csak gondolkozol, elvéted ezt a lehetőséget. Aki nem gondolkodott, hanem egyszerűen önmaga tudott lenni, az viszont igazán megpillantotta a virágot és rámosolygott.

Thich Nhat Hanh: Peace is Every Step - Flower Insights

Nem azért főzünk, hogy legyen mit ennünk. Nem azért mosogatunk, mert tisztára kell mosnunk az edényeket. Azért főzünk, hogy főzzünk, azért mosogatunk, hogy mosogassunk. Nem az a szándék vezérel, hogy letudjuk ezeket a házimunkákat, hogy utána valami értelmesebb dologgal foglalkozhassunk.

A mosogatás és a főzés a Buddhává válás felé vezető ösvények. A Buddhává válás nem a több órás ülések eredményeként jön létre. A zen gyakorlás az étkezés, a légzés, a főzés, a vízhordás, a WC sikálás, a test, a beszéd és az elme minden cselekedetének megtöltése éber figyelemmel; ráirányítani azt minden egyes levélre és kavicsra, minden szemétkupacra, minden ösvényre, ami elménk hazatéréséhez vezet.

Csak az reménykedhet, hogy hősként ereszkedhet le a hegyről, aki elsajátította a főzés, a mosogatás, a seprés, a favágás művészetét, és aki képes nevetni a világ ártó eszközein, a pénzen, a hírnéven, a hatalmon. Egy ilyen hős a siker és a kudarc hullámain emelkedés és süllyedés nélkül jut túl.

De ami azt illeti, csak kevés ember fogja felismerni benne a hőst

https://plumvillage.org/news/memories-from-the-root-temple-poetry-for-heroes/

Ha kényes helyzeteket akarunk otthon elsimítani, a süteményezés rendkívül hasznos módszernek bizonyulhat. Ilyenkor valaki menjen, és nézze meg, van-e a hűtőszekrényben sütemény (vagy valami más harapnivaló), a többiek pedig készítsék elő a tányérokat és a villákat. Így mindenkinek lesz valami oka, hogy hátat fordítson a perpatvarnak, és némi levegőhöz jusson. Miközben ki-ki a hűtőszekrényhez megy a süteményért., vagy éppen feltenni a teavizet, mindenki figyeljen a lélegzetvételére, és mind testileg, mind lelkileg máris könnyebbséget fog érezni.

Míg a többiek elkészítik a teát és a süteményt, a felindult egyénnek lehetősége adódik, hogy békességet lélegezzen magába. Ezután sokkal oldottabb, megértéssel átitatott légkörben fogyaszthatják el együtt a teát.

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Jaffa Kiadó, 2012)