A figyelmes lélegzés megtöri a gondolatok áramlását: hazatérünk önmagunkhoz.
A legtöbbünk sok időt tölt gondolkodással. De lehet, hogy a gondolkodás nem segít. Gondolatban sokat foglalkozunk azzal, ami már elmúlt, vagy azzal, ami még nem történt meg (és talán soha nem is fog): a gondolataink a múltban vagy a jövőben időznek, a félelmeinkkel és az aggodalmainkkal, terveinkkel vagy a bánatunkkal vagyunk elfoglalva.
A gondolkodás igen termékeny lehet, ha képesek vagyunk összpontosítani, ha be tudunk látni dolgokat. Ám ha éjjel-nappal vég nélkül a magunkét fújjuk, a gondolataink foglyai maradunk.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Fogadd el a testedet szeretettel, éberen és hálával.
Eddig gyakran elhanyagoltuk, megerőltettük és nem vettük tudomásul a testünket. Nem kellene inkább hálásnak lennünk mindazért, amit értünk tesz? Hálásnak lenni a szívünknek, amely fáradhatatlanul dobog. Hálásnak lenni a lábunknak, amely zokszó nélkül elvisz oda, ahová akarjuk. Hálásnak lenni szemünknek, amely a színek és formák Paradicsomát tárja elénk. Hálásnak lenni ezért a csodálatos műremekért, amely elkísér minket az utunkon.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Az ülés legyen a szeretet aktusa: a tiszta létezés aktusa.
A szüleinknek talán nem volt alkalmuk megnyugodni és észrevenni, milyen csodálatos az élet. De mi most leülhetünk az apánk, az anyánk, a testvéreink kedvéért. Tudjuk, hogy ők is bennünk élnek. Ha szilárdan, örömmel és szabad lélekkel ülünk, akkor ők is érzik majd, amit mi. Ajándék, hogy ezt megtehetjük magunkban a szüleinkért, az elődeinkért.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Hogyan engedhetünk el valamit? Nem egykönnyen, ha nagyon akarjuk. Mielőtt valamit – egy meggyőződést, egy érzést, egy igényt – elengedhetnénk, először el kell ismernünk a létét. Talán pontos kép él bennünk arról, hogy mire lenne szükségünk a boldogsághoz. Ám ez a kép valójában útját állja a boldogságunknak. Mélyre kell tekintenünk ahhoz, hogy egy meggyőződés természetét felismerjük: milyen talajból fakad? Hová nyúlnak a gyökerei? Milyen élmények keltették életre bennünk? Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz mibe kapaszkodnunk. Ez a meggyőződés sok szenvedés forrása lehet. Ám amíg semmi másban nem látjuk az igazi boldogság lehetőségét, addig nehéz megválnunk tőle.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)