Képzeljünk csak el egy kukoricaszemet, amit elvetünk. Hét nap múlva kirügyezik és szárba szökken. A magasra nőtt kukoricaszárban már nem látjuk a magot. Ám a mag nem halt meg. Továbbra is ott van. A mélyére tekintve megláthatjuk a magot a kukoricaszárban. A mag és a szár nem két különálló entitás – az egyik a másik folytatódása. A szár a mag folytatódása a jövő irányába, míg a mag a szár folytatódása a múlt felé. A kettő nem ugyanaz, és nem is különálló dolog. Mi és az anyánk nem vagyunk ugyanaz az ember, de két különálló személy sem vagyunk. Ez nagyon fontos tanítás. Senki sem létezhet önmagában, egyedül. Kölcsönösen függő létezésben, mindenkivel és mindennel kapcsolatban kell lennünk.

A testünk vagy tudatunk egyetlen sejtjét szemügyre véve felismerjük magunkban az ősök minden nemzedékének jelenlétét. Az őseink nem csak emberi lények. Az emberek megjelenése előtt más fajok voltunk. Fák, növények, füvek, ásványok, mókusok, szarvasok, majmok és egysejtűek. Az ősök összes generációja jelen van a testünk és az elménk minden egyes sejtjében. Az élet áramának folytatódásai vagyunk.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

A tudatos étkezés a meditációs gyakorlat nagyon fontos része. A zöldség felszeletelésétől az evésre való tudatos odafigyelésen át az elmosogatásig sok minden beletartozik.

Az éber figyelem révén tudatára ébredünk, hogy az eső, a napfény, a föld, valamint a földművelők, a sofőrök, az élelmiszer-eladók és szakácsok munkája mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy elkészüljön a finom étel. Ha éber figyelemmel étkezünk, megtapasztalhatjuk, hogy az egész univerzum támogatja létezésünket.

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Jaffa Kiadó, 2012)

Ha megkérdeznél egy gyermeket, ”miért eszel csokoládét?” a gyermek valószínűleg azt felelné: ”mert szeretem”. A csokoládé evésnek nincs célja. Tegyük fel, felkapaszkodsz egy hegyre, megállsz a csúcson, hogy körülnézz. Lehet, hogy meglehetősen boldognak érzed magad a hegyen állva. Nincs okod arra, hogy ott állj. Ülni az ülés kedvéért. Állni az állás kedvéért. Az ülésnek nincsen célja. Csináld, mert boldoggá tesz.

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)

Amikor leülsz az első teendő, hogy tudatosítsd a légzésedet. A légzés tudatosítása a magadról való gondoskodás első lépése. Ahogy tudatosítod a be- és kilégzésedet, láthatod, hogy a lélegzet mozog a testeden keresztül. Gondoskodni kezdesz a testedről és a tudatodról, és örömet találsz a légzés egyszerűségében. Minden belégzés örömöt, minden kilégzés nyugalmat és lazítást hozhat. Már ez is elég ok az ülésre. Nem kell a bölcsebbé válás, vagy a megvilágosodás vágyával leülnünk. Azért is leülhetünk, hogy az ülést és a légzést élvezzük.

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)