Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Az őseink fájdalma

A rossz érzéseink egy része a saját életünkben átélt fájdalomból és sebekből származik, de olyanok is akadnak, melyeket az őseink adtak tovább nekünk. Gondoljunk csak a magból kikelő kukoricacsőre. A növény minden kukoricaszemében, minden levelében ott van a kezdeti mag. Minden sejtjében benne van. Ahogy a kukoricanövény a mag folytatódása, mi is a szüleink folytatásai vagyunk.

Egy ötéves kori fényképünk láttán feltehetjük magunknak a kérdést: „Ugyanaz vagyok, mint az a gyerek?” A válasz sem igen, sem nem. A formánk, az érzéseink, a tudati tényezőink, az észleleteink és a tudatunk meglehetősen mások, mint amilyenek gyermekkorunkban voltak. Világos, hogy nem ugyanaz az ember vagyunk. De éppúgy tévedés lenne azt állítanunk, hogy teljesen mások vagyunk, Kölcsönös létezésben vagyunk azzal kisgyermekkel.

Mielött anyám megszűlt engem, volt egy vetélése. A meg nem érkezett gyermek a testvérem volt, vagy én voltam? Nem vagyunk ugyanolyanok, de teljesen mások sem. A lábamat az őseimtől kaptam. Amikor járok, a saját lábamat használom, de az én lábam az ő lábuk is. A kezemben felfedezem anyám kezét. A karomban megpillantom apám karját. A szüleim folyatódása vagyok.

Thich Nhat Hanh: Sár nélkül nincsen lótusz (Ursus Libris, 2023. Fordította: Máriás Petra.)

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük...

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük. Nem csak az „élő” és „élettelen” fogalmait különböztetjük meg, hanem különbséget teszünk az élők, azaz halandók és a szentek vagy halhatatlanok között is. Hajlunk rá, hogy elkülönítsük az élőlényeket és a szent dolgokat. A meditáció lényege, hogy mélyen magunkba tekintve rájövünk: nem-én összetevőkből, többek között a szentségből épülünk fel. Meg kell válnunk az „élőlény” fogalmától, amit megkülönböztetünk a nem-élőlénytől vagy megvilágosodott, szent lénytől, mivel ez a gondolat annyi megosztottságot, diszkriminációt és szenvedést okoz. Ez a Gyémánt szútra forradalmi tanítása. Ha mindennek tudatában tekintünk a Földre, már nem élettelen anyagnak, hanem szent valóságnak látjuk a bolygót, amelynek mi is része vagyunk. Ez a nézőpont pedig gyökeresen megváltoztatja azt, ahogyan viszonyulunk hozzá. A Földön tett lépteinkben ott lesz a szeretet, a tisztelet, és ráébredünk, mennyit segíthetünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A Földet nem lehet az anyag és...

A Földet nem lehet az anyag és a szellem fogalmaival leírni; mindkét kategóriát meghaladja. Nem személytelen, ott vannak benne az észlelések és az érzések.

A puszta anyag hogyan is lehetne képes azokra a csodálatos dolgokra, amelyeket a Föld tesz? Nem emberi, mégis életet adott az embereknek, köztük mély együttérzéssel és megértéssel teli, kivételes személyiségeknek is. A Föld minden buddha, bódhiszattva, szent és próféta anyja.

A Föld olyan bódhiszattva, akiben kívül-belül menedéket vehetünk. Nem kell meghalnunk, hogy visszatérjünk hozzá, már most is benne vagyunk a Földben. Séta és ülés közben együtt lélegezhetünk vele, engedhetjük, hogy ott legyen körülöttünk és bennünk. Képes önmagát és bennünket is meggyógyítani, bízhatunk ebben az erőben. Ennek megpillantása nem vak hit, a megfigyelésből és a tapasztalatból ered; nem mások unszolására hiszünk benne. Valahányszor szenvedünk, valahányszor elveszettséget vagy elidegenedettséget élünk át, kapcsolatba léphetünk a Földdel, hogy meggyógyítsuk önmagunkat. Amikor önmagunkban kapcsolatba lépünk vele, kezdetét veszi a gyógyulás.

Nem kell elutaznunk, hogy rátaláljunk a bódhiszattvákra. Ehhez nem kell repülőre szállnunk, vagy ellátogatnunk Kínába a bódhiszattvák négy szent hegyéhez.

Lin-csi zen mester szerint bárhol kapcsolatba léphetünk velük, ha időt szánunk az ülésre; itt vannak a jelen pillanatban, a saját szívünkben és elménkben. Miért keresnénk őket a külvilágban?

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A hősök útja

Ne várjunk holnapig, vágjuk át ma a szenvedésünk béklyóit. Ma kell megtennünk. Van, hogy tétovázunk, és hónapokig, évekig vergődünk a nehézségeink csapdájában. Nem találjuk a kiutat. A bennünk levő harcos szabadulni akar, a meditáló meg akarja haladni a helyzetet, mégis hagyjuk, hogy a mélybe rántson bennünket a szenvedés. Véget akarunk vetni a helyzetnek, ám a bennünk levő harcos még nem lépett a tettek mezejére, emiatt érzi magát börtönben a belső meditáló.

...

Használjuk a bölcsesség kardját, hogy megszabaduljunk mindattól, ami megkísért bennünket, ami átvette az irányítást az életünk felett, ami szokássá alakulva rabul ejtett minket, és már eddig is annyi szenvedést okozott nekünk. Most rögtön, még ma határozzuk el, hogy nem megyünk tovább abba az irányba. Most vagy soha. Adjunk esélyt a bennünk levő harcosnak, hogy cselekedjen, előhúzza a kardját, és megszabadítson bennünket. Nem majd, nem holnap, hanem ebben a pillanatban.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

undefined