Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben. Amíg az együttérzés energiája jár át bennünket, addig biztonságban vagyunk. Tényleg biztonságban vagyunk még akkor is, ha a másik mondandója sok téves észlelésről, keserűségről, haragról, hibáztatásról vagy vádakról árulkodik.

Ne feledjük, hogy a másik beszéde talán előítéleteken és félreértéseken alapul. Később alkalmunk nyílik majd arra, hogy némi információt adjunk a másiknak, hogy módosítsa az észlelését, de ennek nem most van az ideje. Most a meghallgatás ideje van. Ha akár harminc percig képesek vagyunk életben tartani magunkban a tudatos együttérzést, akkor biztonságban vagyunk, mert az együttérzés energiája átjár bennünket. Amíg jelen van az együttérzés, felülemelkedettséggel tudunk hallgatni.

Tisztában vagyunk vele, hogy a másik szenvedést él át. Amikor nem tudjuk, hogyan bánjunk magunkban a szenvedéssel, az folytatódik, és a környezetünkben élőknek is szenvedést okozunk. Amikor mások nem tudják, hogyan kezeljék a saját szenvedésüket, az áldozatául esnek. Ha bennünket is áthat az ítélkezésük, a félelmük és a haragjuk, mi is áldozatul esünk a szenvedésüknek. Ám ha képesek vagyunk a figyelmes hallgatásra, és megértjük, hogy amit mondanak, az a szenvedésből ered, akkor az együttérzésünk megvéd bennünket.

Nem akarunk mást, mint segíteni a másiknak, hogy enyhüljön a szenvedése. Már nem a hibáztatásával és a megítélésével vagyunk elfoglalva.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved. A valódi szeretet jele, ha vágy ébred bennünk a másik szenvedésének megszüntetésére. Legyünk azért óvatosak. Olykor erősebbnek hihetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az erőnk teszteléseként kipróbálhatjuk, hogy odamegyünk a másikhoz, beszélünk vele és meghallgatjuk. Azonnal felismerjük, hogy a szeretetteli együttérzésünk valódi-e. Az erőnk teszteléséhez szükségünk van a másik jelenlétére. Ha a meditációnk fókuszában egy elvont fogalom, például a megértés vagy a szeretet áll, az nemcsak valódi megértés vagy szeretet, hanem a képzeletünk szülötte is lehet.

A megbékélésben magunk mögött hagyjuk dualisztikus látásmódunkat és azt a hajlamunkat, hogy meg akarjuk büntetni a másik embert. A megbékélés pártatlan, és ellentétes a törekvés minden formájával. A legtöbben állást foglalunk egy érdekellentétben. Hiányos bizonyítékok vagy szóbeszéd alapján megkülönböztetünk jót és rosszat. Úgy gondoljuk, hogy a cselekvéshez felháborodásra van szükségünk. Ám még a jogos és indokolt felháborodás sem elegendő. A világ nem szűkölködik a tettek mezejére lépni kész emberekben. Valójában azokra van szükség, akik képesek a szeretetre és a pártatlanságra, hogy átöleljék a teljes valóságot.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)

A megértésből megszületik a szeretet

A megértésből megszületik a szeretet.

A figyelmes és együttérző hallgatást gyakorolva kezdjük teljesebben megérteni a másikat, és ez táplálja a szeretetet. A szeretet alapja a megértés, ez pedig elsősorban a szenvedés megértését jelenti. Mindannyian éhezünk a megértésre. Ha igazán szeretni akarunk valakit, és arra törekszünk, hogy boldoggá tegyük őt, meg kell értenünk a szenvedését. A megértés által a szeretetünk elmélyül, és valódi szeretetté válik. A megértés és a szeretet megteremtésének elengedhetetlen összetevője a szenvedés meghallgatása.

Szerintem a boldogság a megértés és szeretet képességét jelenti, mivel megértés és szeretet nélkül nem lehetünk boldogok.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk...

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk, általában mások meghallgatását értjük ez alatt. Ám a bennünk élő sebzett gyermeket is meg kell hallgatnunk. Van, hogy ennek a sebzett gyermeknek minden figyelmünkre szüksége van. Ez a kisgyermek talán a tudatunk mélyéről bukkan fel, és a figyelmünket kéri. Ha éber figyelemmel élünk, meghalljuk segítséget kérő hangját. Ilyenkor ahelyett, hogy bármi másra figyelnénk, térjünk vissza hozzá, és gyengéden öleljük át.

Megszólíthatjuk közvetlenül, a szeretet nyelvén: „Eddig magadra hagytalak. Elmentem mellőled. Nagyon sajnálom. Most végre átölellek.” Azt is mondhatjuk: „Most már itt vagyok, kedvesem. Mostantól gondoskodom rólad. Tudom, hogy sokat szenvedsz. Nagyon elfoglalt voltam. Elhanyagoltalak, de most megtaláltam a módját, hogy visszatérjek hozzád.” Ha kell, sírjunk együtt ezzel a gyermekkel.

Ha pedig arra van szükség, együtt ülhetünk és lélegezhetünk vele. „Belélegzek, és visszatérek a bennem lévő sebzett gyermekhez. Kilélegzek, és gondoskodom a bennem lévő sebzett gyermekről.”

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)