„A buddhisták úgy tartják, a harang hangja Buddha hangja, amely invitál, hogy éljük meg a bennünk lakó örömöt és békét. Hangja voltaképpen azonos célt szolgál mint a templomi harang vagy bármely más imára hívó hang. (...) Ha igazán mélyen, feloldva figyelünk a harang hangjára, élvezni fogjuk a belégzést és a kilégzést, és élvezni fogjuk a harang hangját. Ilyenkor lenyugszik a test, megállapodnak az érzelmek, gondolataink lecsillapodnak. (...) Amikor lélegzünk és hallgatjuk a harangot, mélyen megélhetjük az érzést, hogy élünk. Élni csodálatos. A lélegzés önmagában is csodálatos.”
 

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

„Ha van lélegzősarkunk, akkor olyan kis szentélynek, olyan helynek vagyunk birtokában, ahol visszatérhetünk önmagunkhoz, és visszaállíthatjuk magunkban a békét.”

Lélegzősarok

Bármilyen lakásban lehet lélegzősarkunk, legyen az akármilyen kicsi. (...) A lélegzősarok megszentelt hely. Nincs szükség benne semmilyen bútorra, legfeljebb egy vagy két párnára, esetleg egy oltárra vagy virággal teli asztalra. Ha szeretnénk, akár harangot is segítségül hívhatunk a gyakorlathoz, hogy könnyebben megálljunk, és oda tudjunk figyelni a lélegzetvételünkre. (...) Ha nyugtalannak, szomorúnak vagy mérgesnek érezzük magunkat, menjünk be ide, zárjuk be az ajtót, üljünk le, hívjuk segítségül a harangot (...), és kezdjünk el tudatosan odafigyelni a lélegzetvételünkre. Tíz-tizenöt perc után sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

„Üljünk, és csak élvezzük, hogy ülünk; nem szükséges semmilyen célt kitűzni magunk elé. Az ülő meditáció minden egyes pillanata visszahozza számunkra az életet.”

Az ülés szerepe

Az otthoni élettér átalakításának egyik legfontosabb mozzanata a megfelelő ülőhely kialakítása. Egy ülésre alkalmas békés hely kialakításával az egész ház atmoszféráját megváltoztathatjuk. (...) Néha azt gondolhatnánk, hogy ülni nehéz. Ám ha képesek vagyunk megállni és nyugodtan lenni, akkor egészen könnyű. Ha képesek vagyunk megállni—először a testünkkel, majd az elménkkel—, máris megszáll minket a nyugalom. Először a test nyugtalanságát kell legyőznünk. Ha a testünk megállapodott, az elménk is könnyebben megállapodik.

Miután letelepedtünk, lélegzetvétel közben nyugodtan ismételjük magunkban:

Belélegzem, látom magamat, amint hegy vagyok.
Kilélegzem, erősnek érzem magamat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

„Már az is nagyon hasznos, ha csak néhány pillanatra vagy percre sikerül megállnunk, és odafigyelnünk a lélegzetvételünkre.”

Tudatos légzés

Érdemes apró emlékeztetőkkel élni, amelyek nap közben arra ösztönöznek, hogy időnként megálljunk egy pillanatra. Amikor segítségül hívjuk ezeket az emlékeztetőket—egy oltárt, az óra csengődallamát, egy harangot, egy kényelmes sarkot vagy akár egy képet a falon—, ne feledkezzünk meg a légzésről. (...) A tudatos légzés újra közel hozza egymáshoz a testet és az elmét. A mindennapokban gyakran előfordul, hogy bár testben jelen vagyunk, az elménk egészen máshol jár. (...) Lélegzés közben bármikor elismételhetjük magunkban:

Belélegzem, odafigyelek arra, hogy belélegzem.
Kilélegzem, odafigyelek arra, hogy kilélegzem.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.