„Szabaduljak meg a kötöttségektől és az ellenszenvtől." A Buddha olyan szeretetet vár el tőlünk, amely se nem kisajátító, se nem túlságosan kapaszkodó. Valamennyiünkben, öregekben és fiatalokban megvan a túlzott kötődés vágya. Amint a világra jövünk, máris találkozunk a tudatlansággal és az énhez való túlzott kötődéssel. Amikor pedig megszeretünk valakit, szeretetünk többnyire követelőző. Ha viszontszeretnek minket, azt várjuk el a kedvesünktől, hogy egyedül ránk figyeljen. Ellenünkre van, hogy bármi vagy bárki mást szeressen. A kisajátító szeretet velejéig zsarnoki. Uralni akarjuk a szeretett lényt, megszabni, mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. Az egészséges párkapcsolatokban mindig van egy csipetnyi kisajátító hajlam és ragaszkodás, ám ha ezt túlzásba visszük, mindkét fél szenved tőle.
 

Thich Nhat Hanh: Tanítások a szeretetről (Édesvíz Kiadó, 2005)

Egy perc gyakorlás annyi, mint egy percen át gerjeszteni a tudatosság energiáját, Nem kívülről jön, hanem belőled származik. A tudatosság energiája olyan erő, ami abban segít, hogy itt lehessünk, hogy itt és most teljesen jelen legyünk. Ha tudatossággal iszod a teát, a tested és a lelked tökéletesen egyesül. Valósággá válsz és a tea, amit iszol, az is valósággá válik. Ha egy kávézóban ülsz, ahol a háttérben hangos zene szól és a fejed tele van teendőkkel, akkor valójában nem a kávédat vagy a teádat iszod. A feladataidat iszod, az aggodalmaidat iszod. Nem vagy valóságos, és a kávé sem az. A tea vagy a kávé csak akkor válhat valósággá a számodra, ha visszatérsz önmagadhoz, és megszabadítva önmagadat a múltadtól, a jövődtől és az aggodalmaidtól, létrehozod valós jelenlétedet. Ha valóságossá válsz, akkor a tea is azzá válik, és a teával való kapcsolatod is valósággá lesz. Ez az igazi teaivás.

Thich Nhat Hanh: Harag (Trivium Kiadó, 2004)

Ne mondd, hogy elmegyek holnap,
hiszen már ma megérkezem.

Tekints mélyre: minden pillanatban eljövök,
hogy rügy legyek a tavaszi ágon,
hogy törékeny szárnyú, kismadárként
dalolni tanuljak új fészkemben,
hogy hernyó legyek a virág kelyhében,
hogy rubin legyek, mely benne rejlik a kőben.

Megérkezek, hogy sírjak és nevessek,
hogy féljek és reméljek,
szívem ritmusa minden élő születése és halála.

Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul
a folyó tükrében,
s én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön,
hogy véget vessen a kérész életének.

Részlet Thich Nhat Hanh "Kérlek, szólíts a valódi neveimen" verséből (https://youtu.be/QQbVPbHacB8)

Az emberi lények nem az ellenségeink. A mi ellenségünk nem egy másik ember. A mi ellenségünk a saját magunkban és egy másik emberben rejlő erőszakosság, tudatlanság és igazságtalanság. Ha együttérzéssel és megértéssel fegyvereztük fel magunkat, akkor nem más emberek ellen küzdünk, hanem támadásra, uralkodásra, kizsákmányolásra való hajlam ellen. Nem akarunk megölni másokat, de nem hagyjuk, hogy uralkodjanak rajtunk vagy másokon, és kizsákmányoljanak bennünket. Meg kell védened önmagadat. Nem vagy buta. Értelmes vagy és éleslátó. Együttérzőnek lenni nem jelenti azt, hogy hagyod, hogy mások erőszakot kövessenek el rajtad vagy saját magukon. Együttérzőnek lenni annyi, mint értelmesnek lenni. Az erőszakmentes cselekedet, ami szeretetből fakad, csakis értelmes cselekedet lehet.

Thich Nhat Hanh: Harag (Trivium Kiadó, 2004)