Amikor bizonygatunk valamit hajlunk arra, hogy kicsavarjuk az igazságot vagy csak valami részben igazat mondjunk. Eltúlozhatjuk a dolgot úgy, hogy valami nagyobbnak vagy többnek tűnjön, mint valójában. Esetleg kiegészítjük, felcicomázzuk avagy igazunk bizonyítására kitalált részletekkel gazdagítjuk. Az efféle beszéd félreértésekhez és bizalomvesztéshez vezethet. Attól, hogy valamit megfigyeltünk vagy megtapasztaltunk, még nem kell beszélnünk róla, ha tudjuk, hogy ezzel szenvedést okozunk. Amikor látjuk, hogy mondandónk szenvedést okoz, annyit mondunk: „Nos, csak az igazat mondtam.” Akár igazat is mondhattunk, ám tehettük ügyetlenül és bántón. A szeretetteljes beszéd megköveteli: úgy mondjuk el az igazságot, hogy hasznára váljon másoknak, a világnak és nekünk magunknak is. Amikor igazat mondunk, tegyük együttérzéssel, úgy, hogy akihez beszélünk elfogadhassa, amit mondunk

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

A megkülönböztetés, a konfliktus és a háború nem rajtunk kívül lelhető fel. Mindezek bennünk vannak, abban, ahogyan gondolkodunk és a világra tekintünk. Az igazi ellenség a tudatlanság, ragaszkodás a nézetekhez, és a hamis felfogáshoz. A dolgok mélyére tekintés és az együttérző párbeszéd gyakorlása révén átalakíthatjuk téves képzeteinket és haragunkat megértéssé és szeretetté, ahogyan a kertész képes a komposztból gyönyörű virágokat és zöldségeket termeszteni.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Ha haragunk mélyére tekintünk megláthatjuk, hogy akit „ellenségünknek” hívunk maga is szenved. Épp mivel oly nagyon szenved, gyötrelme túlcsordul ránk és másokra. Amikor belátjuk más szenvedését, akkor könnyű elfogadnunk az érintettet és együttérezni vele. Erről mondta Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket” . Szeretni azt jelenti, hogy együttérzéssel öleljük át a másikat. Ez lehetséges, amikor tudjuk, hogy a másik szenved és együttérzésünkre van szüksége, s nem a haragunkra. Amikor képesek vagyunk szeretni az ellenségünket, akkor ő már nem az ellenségünk. Az „ellenség” képe szertefoszlik, s helyére a szenvedő ember kerül, akinek együttérzésünkre van szüksége. Időnként ez könnyű, könnyebb, mint gondolnánk. Ami fontos: gyakorolni a dolgok mélyére tekintést.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Ha el akarjuk kerülni a konfliktusokat és a szeretetteljes beszédet szeretnénk gyakorolni, akkor gyakorolnunk kell a világos gondolkodást. Elkerülhetetlenül úgy cselekszünk, ahogyan gondolkodunk. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy negatív gondolataink vannak egy másik személyről, ahelyett, hogy a negatív és előítéletes gondolatainkra összpontosítanánk, érdeklődéssel fordulhatunk az iránt, hogy gondolataink miért olyanok amilyenek. Figyelmünket azokra a nehézségekre és megpróbáltatásokra fordíthatjuk, amelyekkel az érintett személynek szembe kellett nézni. Felidézhetjük pozitív tulajdonságait, jószándékát és mások iránt tanúsított jóindulatát, hogy így nyissunk utat együttérzésünknek és hagyjuk, hogy haragunk távozzon.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.