Tudatában lévén annak, hogy a szavak boldogságot és szenvedést egyaránt okozhatnak, elköteleződünk amellett, hogy megtanulunk igazat mondani, kedves és építő módon beszélni. Csak olyan szavakat használunk, melyek örömet, bizalmat és reményt ébresztenek, összhangot és békét teremtenek bennünk és mások között egyaránt. Olyan módon beszélünk és hallgatunk, amely segít nekünk és másoknak a szenvedés átalakításában és a nehéz helyzetekből kivezető út meglátásában. Eltökéltek vagyunk, hogy nem állítunk valótlanságot személyes érdektől vezérelve vagy azért, hogy jó benyomást tegyünk az emberekre, és nem ejtünk ki olyan szavakat, melyek nézeteltérést vagy viszályt szíthatnak. Megóvjuk a Szanghánk örömét és harmóniáját azáltal, hogy nem beszélünk más hibáiról a távollétében, és mindig feltesszük magunknak a kérdést, vajon helyesek-e észleléseink. Csak azzal a szándékkal beszélünk, hogy megértsük az adott helyzetet, és segítsük az átalakítását. Nem terjesztünk pletykákat, és nem bírálunk vagy ítélünk el olyan dolgokat, melyekben nem vagyunk biztosak. Minden érőnkkel azon leszünk, hogy szót emeljünk az igazságtalanság ellen, még akkor is, amikor ez a saját biztonságunkat veszélyezteti.

Az átdolgozott tizennégy éber figyelem gyakorlat 9. gyakorlata. A tizennégy éber figyelem gyakorlat a Kölcsönös Létezés Rendjének esszenciája – az utunkat mutató fáklyafény, a bennünket szállító csónak, a minket vezető tanító. (Ezt a változatot Thẩy a nagy beavatási szertartáson használta 2012 februárjában Plum Village-ben.)

A nyugati orvoslás túl nagy hangsúlyt fektet a sebészetre. Az orvos el kívánja távolítani a haszontalan dolgokat. Ha testünkben valami szokatlan találnak, túl gyakran sebészi beavatkozást javasolnak. Úgy tűnik ez igaz a pszichoterápiára is. A terapeuta abban segédkezik, hogy szabaduljunk meg attól, amire nincs szükségünk és csak azt tartsuk meg, amire van. Ám könnyen előfordulhat, hogy nem sok minden marad. Ha eldobunk magunktól mindent, amit nem akarunk megtartani, akkor könnyen önmagunk nagyrészétől szabadulunk meg.

Ahelyett, hogy úgy tennénk, mintha önnön részeinktől megszabadulhatnánk: elsajátíthatjuk az átalakítás művészetét. Így például haragunkat valami üdvösebbre, mint a megértés, változtathatjuk. Nincs szükségünk sebészi beavatkozásra, hogy kivágjuk magunkból a haragot. Ha haragszunk a bennünk élő haragra: két harag él bennünk egyidőben. Elég, ha szeretettel és figyelmesen tekintünk rá. Ha így bánunk haragunkkal, anélkül, hogy elmenekülnénk előle: magától átalakul. Ez a béketeremtés. Ha békében élünk önmagunkkal, akkor megbékélhetünk a haragunkkal. Hasonlóan bánhatunk a depresszióval, aggodalommal, félelemmel avagy a kellemetlen érzésekkel is.

Thich Nhat Hanh: Peace is every step. Rider, 1995.

Nem tudom, mit csinálsz nap mint nap, de azt tudom, hogy egyes tevékenységeket könnyebb tudatosan végezni, mint másokat. Éber tudatossággal írni például nagyon nehéz. Mostanra már sikerült eljutnom odáig, hogy legalább tudom, mikor fejezek be egy mondatot. De a mondat írása közben még most is gyakran megfeledkezek magamról. Ezért az utóbbi években több időt töltöttem fizikai munkával, mint írással. Egyszer valaki azt mondta nekem: „Paradicsomot vagy salátát ültetni bárki képes, de csak nagyon kevesen tudnak olyan szép könyveket, meséket és verseket írni, mint ön. Kérem, ne vesztegesse az idejét fizikai munkára!” Én sohasem vesztegettem az időmet. A virágültetés, a mosogatás vagy a fűnyírás számomra éppoly örökérvényű, nemes cselekedet, mint a versírás. Nem értem, hogy egy vers mitől érne többet, mint egy borsmenta. Nekem ugyanolyan öröm növényeket ültetni, mint verset írni. Szerintem egy fej saláta vagy egy  borsmentanövény is ugyanolyan messzemenő hatású térben és időben, mint egy vers.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

A buddhizmus szerint a Dharmanak nyolcvannégyezer bejárata van, vagyis nyolcvannégyezer különféle módja van a Tanba való bevezetésnek. Szerintem még ennél is többet kell nyitnunk. Nem az a lényeg, hogy megértsd, amit mondok, hanem hogy te magad nyerj bepillantást a valóság természetébe. Szavaim csak segédeszközök, hozzávetőleges jelzések, kifejező tánclépések — nem maga a Hold, csak a Holdra mutató ujj. A saját szemeddel kell megpillantanod, teljes tudatosságban tágra nyílt szemeddel.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)