A megvilágosodás nem különül el a mosogatástól vagy a salátatermesztéstől. A gyakorlás lényege, hogy megtanuljuk a mindennapi életünk minden pillanatát mélyen, éber figyelemmel és összpontosítással átélni. A műalkotások kitalálása és létrehozása is a mindennapi életünk e pillanataiban történik. Amikor papírra vetjük a verset vagy a dallamot, az csak a megszületés pillanata. A műnek már ott kell lennie bennünk ahhoz, hogy világra tudjuk hozni. Ha viszont nincsen ott, hiába gubbasztunk hosszú órákon át az íróasztalunknál, nincsen semmi, ami megszülethetne, így nem is tudunk létrehozni semmit. A belátásunk, az együttérzésünk és az a képességünk, hogy a másik szívét megérintő módon tudunk írni, mind a gyakorlásunk fáján kirügyező virágok. Érdemes a mindennapi életünk minden pillanatát a hasznunkra fordítani, hogy ez a belátás és együttérzés szárba szökhessen.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Ha éber figyelemmel lélegzel ki és be, akkor már van belátásod. Mindenki lélegzik, de nincs mindenki tudatában, hogy lélegzik. Ha nem élnél, nem lélegeznél. Ha éber figyelemmel lélegzel, rádöbbensz, hogy élsz. Ha nem élnél, nem lélegeznél. Az élet pedig mind közül a legnagyobb csoda, és örvendezhetsz, hogy életben vagy. Ha így lélegzel be, akkor a lélegzetvételed az élet ünneplése.

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)

Sokan próbálunk többet és többet tenni. Azért csinálunk dolgokat, mert azt hisszük muszáj, mert pénzt akarunk keresni, el akarunk érni valamit, gondoskodni másokról, az életünket, a világunkat akarjuk jobbá tenni. Gyakran gondolkodás nélkül teszünk dolgokat, mert megszoktuk, valaki megkért rá, vagy mert azt gondoljuk, hogy meg kell tennünk. Ám, ha létezésünk alapja nem elég erős, minél többet teszünk, társadalmunk annál zavarodottabbá válik.

Néha sokat teszünk és valójában nem érünk el semmit. Sok ember van, aki sokat dolgozik. Vannak, akik sokat meditálnak, kántálnak, recitálnak, füstölőt gyújtanak, de sohasem alakítják át a haragjukat, elkeseredésüket, féltékenységüket. Ez azért történik, mert létünk minősége a cselekedeteink alapja. A törekvésen, ítélkezésen, ragaszkodáson alapuló cselekedetek -még a meditációk is- ezeket a minőségeket fogják tükrözni. A jelenlétünk minősége a legtöbb, amit a világnak adhatunk

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)

Ismertem egy férfit, aki annyira haragudott az apjára, hogy így fogalmazott: „Nem akarom, hogy bármi közöm legyen az apámhoz.” Érthető. Úgy érzi, minden szenvedésének az apja az oka, és teljesen más akar lenni, mint ő. Mindenestől el akarja vágni magát a létezésének e részétől. De ha a mélyére tekint, meglátja, hogy bár teljes lényével utálja az apját, ő az apja, az apja folytatódása. Saját magát gyűlöli, amikor az apját gyűlöli. Nincs más lehetőség, mint hogy elfogadjuk az apánkat. Ha kicsi a szívünk, nem tudjuk még őt átölelni; ehhez nagy szívre van szükségünk. Hogyan tárjuk ki a szívünket, hogy elég hely legyen benne apánk átöleléséhez?

A mélyre tekintés az egyetlen gyakorlás, amely a mérhetetlenségig segít kitárnunk a szívünket. Amíg mérhető a szív, addig nem nagy. Az igaz szeretetet négy összetevő, a négy mérhetetlen alkotja. Ezek a maitri (szerető kedvesség), a karuna (együttérzés), a mudita (öröm) és az upeksha (felülemelkedettség, megkülönböztetésmentesség). A gyakorlást ezekkel az összetevőkkel végezzük, hogy a szívünket a mérhetetlenségig megnyissuk. Ahogy a szívünk kezd megnyílni, növekedni, bármilyen szenvedést képesek vagyunk átölelni, elbírni és elviselni. Amikor átöleljük a bennünk lévő szenvedést, az véget ér.

Buddha a következő hasonlattal írja le a mérhetetlen szívet. Ha valamilyen piszok hullik a vizespoharunkba, már nem isszuk meg azt a vizet, ki kell öntenünk. De ha ugyanazt a koszt egy hatalmas folyóba dobjuk, attól még használható marad a vize. A folyó nagy, el tudja fogadni a koszt, és megihatjuk a vizét.

Amikor kicsi a szívünk, nem bírjuk elviselni a mások vagy a társadalom által ránk rótt szenvedést. Ám ha nagy a szívünk, képesek vagyunk átölelni a fájdalmat, és nem kell szenvednünk tőle. A négy mérhetetlen gyakorlása a folyóhoz hasonlatossá növeszti a szívünket.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)