Amint felfedezzük nem-születő és nem-haló természetünket, megszűnik a félelmünk.
Ha meghal valaki, akit szerettél, segít, ha alaposan megfigyeled őt. Így rájössz, hogy nem veszett el: még mindig él, csak éppen új alakban. Egy bölcs szemére van szükség ahhoz, hogy a szeretett személyt új formáiban is felismerd. Mindig veled van, sokkal közelebb, mint gondolnád. Lélegezhetsz, járhatsz, reggelizhetsz a kedvéért. A születés valaminek a folytatása, amiként a halál is. Semmi sem vész el, semmi sem születik.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Egyetlen út sem vezet el a boldogsághoz – a boldogság maga az út.
Számomra a boldogság a boldogságra való képességet jelenti. Az éberség annak a tudása, hogy a boldogság jelenvaló. Ahhoz, hogy valóra válhasson, a boldogságot észre kell vennünk. Amikor fiatalok vagyunk, tudunk gyorsan futni, nagyot ugrani, sok mindenre képesek vagyunk. Ám mindennek éppen a fiatalságunk miatt nem vagyunk tudatában. Csak idősebb korunkban kezdjük bánni, hogy nem használtuk ki jobban az ifjúságunkat. Sokunkat gazdagítanak a boldogság feltételei, mégsem vagyunk boldogok, mert nem ismerjük fel e feltételekben a boldogságot. Ezen egyvalami segítene: ha a boldogságot az életünkben, a tudatunkban, az éberségünkben ismernénk fel. Az éberség művelése nem más, mint a boldogság művelése.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Van bennünk egy csodaszép sziget, amelyen mindig oltalmat találunk. Ez biztonságos hely, itt nyugodtak és boldogok vagyunk. Ha boldogtalanok vagyunk, ha azt hisszük, senki sem szeret vagy kudarcot vallottunk, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk, jusson eszünkbe, hogy ide bármikor visszatalálunk, itt mindig menedékre lelünk. Fel kell fedeznünk magunkban ezt a helyet. Ez nem könnyű feladat, hiszen egyetlen térképen sem szerepel. A benned rejlő szigetet, ahol biztonságban érzed magad és boldog vagy, lelki gyakorlatokkal találhatod meg.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

A figyelmes lélegzés megtöri a gondolatok áramlását: hazatérünk önmagunkhoz.
A legtöbbünk sok időt tölt gondolkodással. De lehet, hogy a gondolkodás nem segít. Gondolatban sokat foglalkozunk azzal, ami már elmúlt, vagy azzal, ami még nem történt meg (és talán soha nem is fog): a gondolataink a múltban vagy a jövőben időznek, a félelmeinkkel és az aggodalmainkkal, terveinkkel vagy a bánatunkkal vagyunk elfoglalva.
A gondolkodás igen termékeny lehet, ha képesek vagyunk összpontosítani, ha be tudunk látni dolgokat. Ám ha éjjel-nappal vég nélkül a magunkét fújjuk, a gondolataink foglyai maradunk.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)