Gyakran nemcsak a másokról, de a magunkról alkotott nézeteink is tévesek. Mielőtt párbeszédbe bonyolódsz valakivel, fontos, hogy gyakorold a tudatos légzést. Lecsillapítva érzéseinket és azok mélyére tekintve, tudatosíthatjuk azokat az érzelmeinket és bármiféle másokról alkotott téves felfogásunkat is, amelyek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy meghalljuk és megértsük a másikat. Ily módon sokkal sikeresebb lesz a másokkal folytatott kommunikációnk. Így gyakorolva mindent megteszel annak érdekében, hogy tisztán láss és hallj, úgy, hogy amit befogadsz ne legyen szubjektív elméd teremtménye. A nyugodt és előítéletektől szabad tudat képessé tesz arra, hogy kapcsolatot létesíts a valósággal.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Időnként úgy véljük, hogy valaki szándékosan szenvedést akar okozni nekünk. Miután elhittük, dühösek leszünk, akár kétségbeesünk és viszonzásul sebet akarunk ejteni a másikon, abban a szilárd meggyőződésben, hogy fenyegetést jelent számunkra. A háború efféle nagyszabású félreértések és félelmek terméke. Ugyanezt láthatjuk saját életünkben, kisebb léptékben. Amikor a párbeszéd döcög, akkor könnyű tévesen felfogni a helyzetet. Így szólhatunk: „Szeretnék biztos lenni abban, hogy megértettem amit mondtál.” Megkérdőjelezve felfogásunkat és figyelmesen, előítéletek vagy ítélkezés nélkül meghallgatni a másikat: rendkívül erős gyakorlat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Megannyi vita és konfliktus gyökere a túlzott bizalom saját gondolataink és benyomásaink helyességében. Egyike a Buddha legmélyebb tanításainak, hogy nem bízhatunk túlságosan a saját feltételezéseinkben. Ne hagyd, hogy becsapjon saját érzékelésed. Mégha úgy is tűnik a számodra, hogy világosan látod a dolgokat: ellenőrizd le ismét. Tartsd nyitva az elméd. Légy készen arra, hogy feladod az álláspontodat. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy miként látjuk egymást és a világot. Vajon helyesen értettük a helyzetet? Felelősségünk van abban, hogy pontosan ítéljük meg a helyzetet, ne torzítsuk félelmeink és megkülönböztető elménk szűrőjén keresztül. Tiszta, részrehajlás nélküli megfigyelés és kedves beszéd jelentősen hozzájárulhat a kapcsolatok építéséhez és a harag, gyűlölet és megkülönböztetés megszüntetéséhez.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Konfliktus esetén igen gyakran azt hisszük, hogy a másik ember vagy csoport jelenti a gondot. Úgy véljük teljes egészében ők a hibásak és ha abbahagynák amit tesznek vagy ahogyan léteznek, akkor helyreállna a béke és boldogság. Így aztán az a vágy ösztökélhet bennünket, hogy pusztítsuk el a másikat. Azt kívánhatjuk, hogy bárcsak ne léteznének. Ám ha a mélyére nézünk, akkor tudjuk, hogy nem mi szenvedünk egyedül, hanem a másik is. Ha időt szánunk arra, hogy lecsillapítsuk önmagunkat és a helyzet mélyére tekintünk, akkor felismerhetjük, hogy felelősségünk kölcsönös, hogy együtt hoztuk létre a konfliktust azzal, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk vagy beszélünk, akár egyénenként, csoportként vagy nemzetként. A mélyére tekintve megláthatjuk a magunk részét a nehézségek kialakulásában és vállalhatjuk ezért a felelősséget. Amikor látjuk a saját hozzájárulásunkat a konfliktushoz, akkor lehetségessé válik, hogy megnyissuk a szívünket és párbeszédbe kezdjünk. Magunk is meg akarjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy békében és biztonságban éljünk. Ha megvan benned ez a szándék és tudod, hogy miként fogadd a másikat a szívedbe, akkor máris kevésbé szenvedsz. A másik is biztonságban és békében szeretne élni. Amikor eltökéltek vagyunk a befogadásban, már könnyű megkérdezni a másikat: „Hogyan biztosíthatnánk a legeredményesebben kölcsönös biztonságunkat és boldogságunkat?” Amikor így tesszük fel a kérdést, akkor a helyzet rendkívül gyorsan és mélyen megváltozhat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.