Az együttérző hallgatás és a szeretetteljes beszéd olyan ajtók, amelyek a legnehezebb helyzetben is javunkra válhatnak. Az együttérző hallgatást követően áttérhetünk a szeretetteljes beszédre, helyreállítva az eszmecserét és a megértést. Tudni fogjuk mit mondjunk és mitől tartózkodjunk annak érdekében, hogy ne rontsunk a helyzeten. A szeretetteljes beszéd örömöt, reményt és bizalmat teremt. Szavaink bennünk és a másikban az egészséges, jóravaló csírákat öntözik. Nincs harag, ítélkezés vagy hibáztatás. Gyakoroljuk önmagunk lecsendesítését, mielőtt hangot adnánk annak, ami a szívünket nyomja. Szavainkat körültekintően válogatjuk meg, úgy, hogy a másik képes legyen elfogadni amit mondunk és jobban megértsen bennünket. A szeretetteljes beszédet minden alkalommal gyakorolhatjuk, amikor csak beszélünk. Gyakran haragunk és ingerültségünk megakadályoz bennünket a szeretetteljes beszédben, mégis, jól tudjuk, ha a düh energiájával beszélünk kárt okozunk kapcsolatunknak. A szeretetteljes beszéd nélkülözhetetlen az olyan kapcsolat- avagy közösségépítésben, amely mindenki számára biztonságot és gyógyító menedéket nyújtó.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Mikor az együttérző hallgatást gyakoroljuk, fontos, hogy emlékezzünk arra: egyetlen célunk a másik fájdalmának enyhítése. Esélyt adunk a másiknak, hogy elmondja ami a szívét nyomja. Mégha a másik valami durva, kihívó avagy helytelen, esetleg vádakkal teli, elítélő vagy hamis felfogást tükröző dolgot mond, akkor is hallgasd együttérző szívvel. Ha képes vagy megőrizni szívedben az éber figyelem és együttérzés energiáját, miközben hallgatod, akkor védett maradsz, bármit is mondjon a másik, nem támasztja fel benned a bosszankodást és haragot. így akár egy órán át, vagy még tovább képes leszel hallgatni és a hallgatásod minősége segít a másiknak szenvedése enyhítésében. Mikor így hallgatják az emberek egymást, akkor valóban felismerik a másikban az emberséget és a szenvedést. Meglátod a másikban az embert, aki leginkább olyan, mint te magad; nem tekintsz rá gyanakvással, haraggal vagy félelemmel.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Időnként, amikor megkíséreljük meghallgatni a másikat, képtelenek vagyunk rá, mert nem azzal kezdtük, hogy először önmagunkat hallgassuk meg. Saját erőteljes érzelmeink és gondolataink olyan hangosan követelik a figyelmünket szívünkben és elménkben, hogy nem halljuk a másikat. Mielőtt másokra figyelnénk, először arra van szükségünk, hogy időt szánjunk önmagunk meghallgatására. Leülhetünk önmagunkkal, hazatérhetünk önmagunkba, s megfigyelhetjük felbukkanó érzelmeinket, anélkül, hogy megítélnénk vagy megzavarnánk azokat. Meghallgathatjuk a gondolatainkat is, bármilyenek is legyenek, s útjukra engedhetjük őket anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk. Majd miután némi időt töltöttünk önmagunk meghallgatásával, már képesek leszünk meghallgatni azokat, akik körülöttünk vannak.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Csak akkor érthetünk meg másokat, ha képesek vagyunk igazán meghallgatni őket. Amikor mély együttérzéssel tudunk hallgatni másokat, akkor értjük meg fájdalmukat és nehézségeiket. Valakit mélyen meghallgatni a meditáció egy formája. Tudatára ébredünk légzésünknek, követjük azt, gyakoroljuk az összpontosítást, olyan dolgokról szerzünk tudomást a másik emberre vonatkozóan, melyekről semmit sem tudtunk korábban. Amikor a mély hallgatást gyakoroljuk, akkor abban segítjük embertársunkat, hogy megszabaduljon azoktól a téves képzeteitől, amelyek szenvedésének okozói. Helyreállíthatjuk a harmóniát társkapcsolatunkban, barátainkkal, családunkban, közösségünkben, nemzetünkön belül és a nemzetek között egyaránt. Ennek ekkora ereje van.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.