Nem tudom, mit csinálsz nap mint nap, de azt tudom, hogy egyes tevékenységeket könnyebb tudatosan végezni, mint másokat. Éber tudatossággal írni például nagyon nehéz. Mostanra már sikerült eljutnom odáig, hogy legalább tudom, mikor fejezek be egy mondatot. De a mondat írása közben még most is gyakran megfeledkezek magamról. Ezért az utóbbi években több időt töltöttem fizikai munkával, mint írással. Egyszer valaki azt mondta nekem: „Paradicsomot vagy salátát ültetni bárki képes, de csak nagyon kevesen tudnak olyan szép könyveket, meséket és verseket írni, mint ön. Kérem, ne vesztegesse az idejét fizikai munkára!” Én sohasem vesztegettem az időmet. A virágültetés, a mosogatás vagy a fűnyírás számomra éppoly örökérvényű, nemes cselekedet, mint a versírás. Nem értem, hogy egy vers mitől érne többet, mint egy borsmenta. Nekem ugyanolyan öröm növényeket ültetni, mint verset írni. Szerintem egy fej saláta vagy egy  borsmentanövény is ugyanolyan messzemenő hatású térben és időben, mint egy vers.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

A buddhizmus szerint a Dharmanak nyolcvannégyezer bejárata van, vagyis nyolcvannégyezer különféle módja van a Tanba való bevezetésnek. Szerintem még ennél is többet kell nyitnunk. Nem az a lényeg, hogy megértsd, amit mondok, hanem hogy te magad nyerj bepillantást a valóság természetébe. Szavaim csak segédeszközök, hozzávetőleges jelzések, kifejező tánclépések — nem maga a Hold, csak a Holdra mutató ujj. A saját szemeddel kell megpillantanod, teljes tudatosságban tágra nyílt szemeddel.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Étkezzünk olyan módon, amely lehetővé teszi a pihenést, az elengedettséget és a boldogságot, mivel a közös étkezés a gyakorlás igazán mély formája. A légzéshez, az üléshez, a sétához és a munkavégzéshez hasonlóan együnk úgy, hogy az őseink velünk étkezzenek. Velünk eszik az apánk, a nagyapánk és a nagyanyánk. Üljünk lazán, mint akit nem nyomasztanak gondok, aggodalmak. Buddha tanítását követve étkezés közben ne engedjük, hogy értelmetlen gondolatok és beszélgetések eltereljenek bennünket. Merüljünk el a jelen pillanatban, hogy mély kapcsolatba kerüljünk az étellel és a körülöttünk lévő szanghával. Együnk olyan módon, hogy boldogok és könnyedek legyünk, békét leljünk, és ez minden ősünk és utódunk hasznára válhasson.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Ha a valóság kölcsönhatás, „kölcsönös lét”, akkor hogyan hatolhatunk el a lényegéig? A cao-tung (japánul szótó) zen iskola azt tanítja követőinek, hogy csakis elfogulatlan, ítélkezés- és spekulációmentes szemlélődéssel juthatunk el az igazsághoz. Igy fejezik ezt ki: „Hogyan is foghatnánk fel a felfoghatatlant? Nem gondolkozással ez a zen veleje.” Szívesen használom a vietnami quan chieu kifejezést, mivel azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha valamit szemügyre akarunk venni, előbb meg kell világítanunk azt; friss szemmel kell néznünk a dolgokat, mindenféle értelmezéstől, okoskodástól és értékeléstől szabadon. Ha a nap huzamosan süt a tündérrózsára, a virág kinyílik és feltárja szívét. Ugyanígy tárul fel szelíden a valóság a kitartó figyelem fényében. A meditációban a tiszta szemlélődés alanya és tárgya nem válik külön

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)