Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Álljunk meg egy pillanatra! (Az ülés szerepe)

„Üljünk, és csak élvezzük, hogy ülünk; nem szükséges semmilyen célt kitűzni magunk elé. Az ülő meditáció minden egyes pillanata visszahozza számunkra az életet.”

Az ülés szerepe

Az otthoni élettér átalakításának egyik legfontosabb mozzanata a megfelelő ülőhely kialakítása. Egy ülésre alkalmas békés hely kialakításával az egész ház atmoszféráját megváltoztathatjuk. (...) Néha azt gondolhatnánk, hogy ülni nehéz. Ám ha képesek vagyunk megállni és nyugodtan lenni, akkor egészen könnyű. Ha képesek vagyunk megállni—először a testünkkel, majd az elménkkel—, máris megszáll minket a nyugalom. Először a test nyugtalanságát kell legyőznünk. Ha a testünk megállapodott, az elménk is könnyebben megállapodik.

Miután letelepedtünk, lélegzetvétel közben nyugodtan ismételjük magunkban:

Belélegzem, látom magamat, amint hegy vagyok.
Kilélegzem, erősnek érzem magamat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

Álljunk meg egy pillanatra! (Tudatos légzés)

„Már az is nagyon hasznos, ha csak néhány pillanatra vagy percre sikerül megállnunk, és odafigyelnünk a lélegzetvételünkre.”

Tudatos légzés

Érdemes apró emlékeztetőkkel élni, amelyek nap közben arra ösztönöznek, hogy időnként megálljunk egy pillanatra. Amikor segítségül hívjuk ezeket az emlékeztetőket—egy oltárt, az óra csengődallamát, egy harangot, egy kényelmes sarkot vagy akár egy képet a falon—, ne feledkezzünk meg a légzésről. (...) A tudatos légzés újra közel hozza egymáshoz a testet és az elmét. A mindennapokban gyakran előfordul, hogy bár testben jelen vagyunk, az elménk egészen máshol jár. (...) Lélegzés közben bármikor elismételhetjük magunkban:

Belélegzem, odafigyelek arra, hogy belélegzem.
Kilélegzem, odafigyelek arra, hogy kilélegzem.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

Álljunk meg egy pillanatra! (A bejárati ajtóra)

„A „megállás” a meditáció első mozzanata. A második pedig a mélyre tekintés. Mihelyst nyugalmat, békét és örömérzetet teremtünk a testünkben és az elménkben, jobban meglátjuk problémáink gyökerét, közelebb kerülünk a megvilágosodáshoz, és utat nyitunk a változásnak. A „megállás” megnyitja előttünk azt a folyósót, ahonnan úgy tudjuk szemlélni negatív gondolatainkat, hogy közben ne vesszünk el bennük. Ezt egyszerűen felismerésnek hívjuk. A „megállás” arra is lehetőséget teremt, hogy kapcsolatba kerüljünk mindazzal, ami pozitív és gyógyító erejű.”

Íme egy újabb versike és javaslat arra, hogy hová tehetjük:

A bejárati ajtóra:

Megérkeztem.
Én magam vagyok az otthonom.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.

Álljunk meg egy pillanatra! (Az éjjeliszekrényre)

A lakás különböző pontjain kitett vizuális emlékeztetők szolid fogódzóként szolgálhatnak, emlékeztetve, hogy most van a legalkalmasabb pillanat megállni, és megélni a pillanatot. Az is segíthet, ha az alábbi, gáthának nevezett rövid énekeket papírra írjuk, és olyan helyekre tesszük, ahol akarva-akaratlan beléjük botlunk.

Az éjjeliszekrényre:

Reggel felébredve mosoly ül az arcomra.
Huszonnégy vadonatúj óra áll előttem.
Azon leszek, hogy minden egyes pillanatot megéljek,
és minden élőlényt az együttérzés
szemével nézzek.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.