Többnyire amikor dühösek vagyunk valakire jobban érdekel bennünket az érintettekkel folytatott harc, mint a saját érzéseinkkel való törődés. Akárcsak az, akinek ég a háza és a gyújtogató után rohan, ahelyett, hogy a lángok eloltásával törődne. Ha nem megyünk haza, hogy a saját haragunkkal törődjünk, akkor a házunk porig ég. De ha egy pillanatnyi szünetet tartunk, esélyt nyerünk a dühünk felismerésére, átölelhetjük és a mélyére tekintve megláthatjuk annak gyökerét. Ha képesek vagyunk a saját haragunkkal vagy rettegésünkkel törődni, ahelyett, hogy a másikra összpontosítanánk, akkor azonnal megkönnyebbülünk. Ha tudunk szünetet tartani, meglátjuk, hogy haragunk és félelmünk talán hamis felfogásunkból született, avagy gyökerei a bennünk rejtőzködő düh és rettegés hatalmas magjából szöknek szárba. Mikor ezt belátjuk megszabadulunk a haragtól és a félelemtől. Gyakorold az átölelést és a dolgok mélyére tekintést, hogy a harag valódi gyökerét lásd. Mikor megszületik a belátás, akkor szabad leszel.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Az emberiség történetében sosem rendelkeztünk ennyi kommunikációs eszközzel—televízió, rádió, telefon, fax, e-mail, a világháló—mégis szigetek maradtunk, kevés valódi egymás közötti kommunikációval. Amikor képtelenek vagyunk kommunikálni, akkor szenvedünk, s a fájdalmunkat a többi emberre öntjük. Megtalálhatjuk a módját, hogy ismét megnyissuk a kommunikáció kapuit.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Amikor hideg van a szobádban felcsavarod a fűtést és a fűtőtest hőhullámokat gerjeszt. A hideglevegő nem kényszerül a szoba elhagyására ahhoz, hogy meleg legyen. A hideglevegőt a meleglevegő átöleli és felmelegíti: egyáltalán nem harcolnak egymással. Mintha a meleglevegő meglátogatná a hideg szobát. Az éber figyelem nem harcol a haraggal, hanem megismeri és üdvözli. „Belégzek, tudom, hogy harag tölt el; kilégzek és rámosolygok a haragomra.” Nem elfojtok vagy megküzdök valamivel. Ez a cselekvő tudatosság. Amint felismerjük a haragot képessé válunk gyöngéd átölelésére.

Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Lin-csi mester, a nagy 9. századi kínai zen mester, egyben a Plum Village-ben is képviselt hagyományvonal alapítója, előszeretettel emlegette a „tárgy eltávolítását”. A tárgy az a személy vagy helyzet, amire gondolunk – maga a történet. Tehát a gyakorlás lényege, hogy eltávolítsuk a tárgyat, és visszatérjünk a testhez és az érzésekhez. Maradjunk együtt az energiával, és engedjük el a gondokat. Azáltal, hogy az energiát visszairányítjuk a testünkhöz és az érzéseinkhez, megtalálhatjuk a belső elakadásokat, gyengéden átölelhetjük őket, hogy az ott levő feszültség kiengedjen és kioldja magát, ezáltal pedig gyógyulhatunk. Kicsit olya ez, mint ahogy biciklizni tanulunk. Felülhetünk a biciklire, megtolhat valaki, de eljön a pont, amikor tudjuk, hogy már menni fog. „Már megy, már megy!”

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)