Időnként elveszettnek, összezavarodottnak érezzük magunkat, s ilyenkor nem tudjuk mi a helyes lépés. Felvegyük e a harcot vagy sem? Megszólaljunk vagy sem? Menjünk vagy maradjunk? Összezavarodtunk. Ilyen helyzetben a legjobb, amit tehetünk, hogy megállunk, visszatérünk önmagunkba és éber tudattal lélegzünk. A tudatossá vált légzésünk következtében megnyugszunk és látásunk kitisztul. A zavarodottság állapotában feltámadhat a félelem, s olyat tehetünk, ami tovább rontja a helyzetet. A helyes cselekvés tehát a nem-cselekvés. Egyszerűen térj vissza önmagadba és gyakorold a tudatos légzést, hogy a legjobb önmagad légy. Tedd mindezt azért, mert ha kellően elcsendesedtél, nyugodt és békés vagy, akkor felismered, hogy mi a legjobb tett vagy szó, amit annak érdekében tehetsz, hogy segíts a helyzeten.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy örökre ugyanazok maradunk, ahogyan az is, akivel harcolunk, örökre változatlan marad. Az efféle félreértés megakadályozza, hogy oly módon éljünk, ami boldogságot hozhatna számunkra és embertársunk számára egyaránt. Többnyire ha elvesztünk valamit vagy valakit, szenvedni kezdünk. Ám amíg az a valami vagy valaki velünk van: nem becsüljük. Minden változó természetű. Ha ezt megértjük, akkor jobban megbecsüljük a másikat, s már ma tehetünk valamit, ami boldoggá teszi, mert tudjuk: lehet hogy holnap már késő.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

A Buddha elmondott egy történetet az akrobatáról és a tanítványáról. Minden nap kimentek a piacra, hogy megtartsák bemutatójukat. A férfi tartotta a bambuszrudat és a kislány jó magasra felmászott rajta. Egy nap a mester így szólt: „Gyermekem, gondoskodjunk egymásról! Én terólad és te énrólam; így mindketten biztonságban leszünk és életben maradunk, miközben mutatványunkkal megkeressük a betevőnket.” A lányka így válaszolt: „Mester, én másként látom. Ha gondoskodom önmagamról és te is így teszel, akkor mindketten biztonságban leszünk, tudjuk egymást támogatni és megkeressük a betevőnket.” A kislány megértette a kölcsönös egymásrautaltság lényegét. Nincs megkülönböztetés, nincs elkülönülés. Amikor önmagadról gondoskodsz, akkor gondoskodsz a másikról is. A magunkról való gondoskodás azt jelenti, hogy másokról gondoskodunk. Hogyan gondoskodhatunk önmagunkról? Úgy, hogy gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, megértve, hogy mi zajlik a testünkben és az elménkben. Elménket hazavezetjük testünkbe és magabiztosan berendezkedünk a jelen pillanatban. Figyelmünket a légzésünk felé fordítjuk és ellazítjuk testünket. Miközben törődünk erős érzelmeinkkel és megtanuljuk felismerni hamis érzékelésünket, felfedezzük szenvedésünk gyökerét. Hogyan gondoskodunk másokról? Munkába menet óvatosan vezetünk: így gondoskodunk a lányunkról vagy fiunkról és a partnerünkről. Elkápráztatod magadat! Úgy találod majd, hogy miközben önmagadról gondoskodsz, begyógyítod a benned élő sebeket, s íly módon mások sebeit is elkezded gyógyítani. A másik felfedezi a benned zajló átalakulást.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Amikor megbékéltél önmagaddal, akkor válik a békesség és a szeretet lehetségessé. Amikor te magad testesíted meg a békét és a szeretetet, akkor könnyebben képes leszel bonyolult helyzetek megváltoztatására. Az egyoldalú leszerelés lehetséges. Ha lefegyverzed önmagad, vagyis ha úgy döntöttél, hogy nem támadsz meg vagy okozol sebesülést másnak, akkor békés természetűvé válsz. Még akkor is, ha a másik nem szerez erről tudomást, amint leszereled önmagad, feladod a harcot, s te magad az újrakezdést gyakorlod, a gyógyulás elkezdődik és olyan átalakuláson mész keresztül, ami hamarosan hatással lesz a másikra is. S akkor a másik dönthet úgy, hogy maga is leszerel és elindul saját hibás felfogása, dühe és erőszakos cselekedete átalakításának útján. Ezt megtehetjük egyénként és nemzetként egyaránt.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.