Egy vagyok az élet csodálatos és ragyogó szövedékével, amely minden irányba kiterjed. Látom a szoros kapcsolatot köztem és a többiek között, s azt, ahogyan osztozunk a boldogságban és a szenvedésben. Látom, hogy egy vagyok azokkal a nagyszerű lényekkel, akik szinte mindenhol fellelhetők. Ezek a lények a részeim. Félelem nélkül tekintenek a születés, halál, boldogság és szenvedés különböző formáira. Általuk megérintem a nem félelmet magamban. Egy vagyok azokkal az emberekkel, akikben az elme békéje, a megértés és a szeretet megfelelő mértékű, akik képesek megérinteni azt, ami csodálatos, tápláló és gyógyító, és akik képesek szerető szívvel magukhoz ölelni a világot és kiterjeszteni óvó karjukat. Én is képes vagyok erre. Hozzájuk hasonlóan bennem is béke, öröm és szabadság lakik, s én is képes vagyok eloszlatni a körülöttem élők félelmét és örömöt nyújtani nekik. Látom magamat a nagyszerű lényekben, és a nagyszerű lényeket magamban. A szenvedés, amellyel szembe kell néznem, nem a saját szenvedésem, hanem a kozmosz szenvedése. Szenvedek a cunamiban és a haiti földrengésben. Szenvedek, amikor kivágják az erdőket. Amikor a kis halat üldözi a nagy hal, félelmet érzek. Ez a félelem nem a saját félelmem, hanem az összes nemzedék és az összes élőlény félelme. Látom magam minden fajban, és minden fajt látok magamban. Nem érzem magányosnak és elszigeteltnek magam, mivel egy vagyok a világegyetem minden létezőjével.

A Föld három érintése. Második érintés.
(https://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/tanitasok/gyakorlatok/19-a-fold-harom-erintese)

Ha mély tudatossággal érintünk valamit, mindent érintünk. Ugyanez igaz az időre. Ha egy pillanatot mély tudatossággal érintünk, minden pillanatot érintünk. Az Avatamszaka szútra szerint, ha egy pillanatot mélyen átélünk, abban a pillanatban benne van egy teljes múlt és a jövő. „Egyben benne rejlik minden." A jelen pillanat megérintése nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a múlttól és a jövőtől. Amikor megérintjük a pillanatot, ráébredünk, hogy ez a múltból áll, és a jövőt teremti meg. A jelen érintésével egy időben megérintjük a múltat és a jövőt. Globálisan megérintjük az idő végtelenségét, a valóság végső dimenzióját. Ha igen mély figyelemmel iszunk egy pohár teát, megérintjük a jelen pillanatot, és megérintjük az idő egészét. Ez a tette Szent Ferenc, amikor olyan mélyen érintette meg a mandulafát, hogy még a tél közepén is virágozni látta. Átalakította az időt. A meditáció azt jelenti, hogy az élet minden pillanatát mélyen éljük meg. A meditáció segítségével látjuk, hogy a hullámok vízből állnak, a történelmi és a végső dimenzió valójában egy. Még ha hullámok világában élünk is, megérintjük a vizet, és tudjuk, hogy a hullám nem más, mint a víz. Szenvedünk, ha csak a hullámot érintjük meg. De ha megtanuljuk, miként maradjunk kapcsolatban a vízzel, az nagy megkönnyebbülést hoz. Aggodalmaink nagy részétől megszabadít, ha megérintjük a nirvánát. Dolgok, amelyek a múltban felzaklattak minket, immár nem lesznek fontosak, és egy nap majd - képzeljük el – képesek leszünk megérinteni a végtelen időt és teret.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

Látom szellemi tanítóimat, mind az élőket, mind a már eltávozottakat. A béke, bölcsesség, szeretet és boldogság formájában jelen vannak bennem. A szellemi tanítóim közé tartozhat a Buddha, Krisztus és a különböző hagyományokhoz tartozó szentek számos nemzedéke. Látom, hogy mindannyian bennem vannak, és én bennük vagyok. Ha voltak olyan szellemi tanítóim vagy idősebb dharmatestvéreim, akik nem nőttek fel az elvárásaimhoz, elfogadom őket tökéletlenségeikkel, és felismerem, hogy én magam sem vagyok tökéletes, és ők az én részeim is. Látom szellemi utódaimat, tanítványaimat és mindazokat, akikkel megosztottam a spirituális életet. Látom ifjabb dharmatestvéreimet. Ők a szellemi őseim békéjének, bölcsességének, szeretetének és boldogságának folytatódásai. Amikor nem olyan megértőek és együtt érzőek, ahogyan én szeretném, kitárom szívemet, és együttérzéssel elfogadom őket. Minden szellemi utódomat a testem és elmém csodálatos folytatódásaként látom. Látom vér szerinti őseimet, és figyelmemet erényes tulajdonságaikra, testük és elméjük erejére irányítom, és érzem, hogy ezek táplálnak engem. Ha őseimben gyarló tulajdonságok vannak, azokat gyengéden a földre helyezem, hogy az együttérzés és elfogadás átalakítsa őket. Látom, hogy mindannyian bennem vannak, és én bennük vagyok. Elképzelem vér szerinti utódaimat: gyermekeimet, unokáimat, unokaöcséimet és unokahúgaimat. Látom erősségeiket, erényeiket és tehetségüket, és örömömet lelem ezekben. Látom gyengeségeiket is, amelyeket gyengéden a földre helyezek, hogy virággá változzanak. Minden vér szerinti utódomat testem és elmém csodálatos folytatódásaként látom. Az őseim és utódaim mind a részeim. Én ők vagyok, ők pedig én. Nincs különálló énünk. Együtt létezünk az örök mozgásban lévő, kezdet és vég nélküli élet gyönyörű áramlásában.

A Föld három érintése. Első érintés.
(https://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/tanitasok/gyakorlatok/19-a-fold-harom-erintese)

A tudatosság képessége – vagyis hogy tudatos emberi lények vagyunk – fog megmenteni bennünket. Ez a tudatosság segít ráébrednünk, hogy a bolygónk, a környezetünk minden élőlényé, és általa felismerhetjük, hogy az emberi faj elpusztítja ezt a környezetet. Ha az emberek tudatában vannak a politikai elnyomásból, a társadalmi igazságtalanságból származó szenvedésnek, ha tényleg meglátják ezeket a dolgokat, képesek lesznek abbahagyni, amit tesznek, és segíteni másoknak is felhagyni ezzel, hogy más irányt vehessünk – olyan irányt, amely nem pusztítja el a bolygónkat. A tudatosságunk szorongást és kínszenvedést szül bennünk. Ám ha tudjuk, hogyan használjuk ezt a tudatosságot, ezt az éber figyelmet, képesek leszünk meglátni, milyen állapotban vagyunk. Tudni fogjuk, mit tegyünk, és mit ne, azért, hogy átalakuljunk, békét, boldogságot teremtsünk, és lehetővé tegyük az élet számára a jövőt.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)