Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Hajlamosak vagyunk azt gondolni

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy már jól ismerjük és értjük a szeretteinket, de ez nem biztos, hogy tényleg így van. Ha nem értettük meg a saját szenvedésünket és észlelésünket, hogyan tudnánk megérteni egy másik ember szenvedését? Nem szabad biztosra vennünk, hogy mindent tudunk a másikról. Meg kell kérdeznünk: „Eléggé értem magamat? Tényleg értem a szenvedésemet és annak gyökereit?"

Ha némileg megértettük és megismertük a saját szenvedésünket, talán egy kicsit jobban kezdjük érteni a másikat, és könnyebben kommunikálunk vele. Amíg önmagunkat nem fogadjuk el – utálattal és haraggal fordulunk magunk felé –, addig hogyan is tudnánk szeretni valaki mást, és hogyan tudnánk ezt a szeretetet kifejezni felé?

Ha képesek vagyunk felismerni a szenvedést a másikban, és meglátjuk, hogyan jött létre ez a szenvedés, akkor megszületik az együttérzés. Ilyenkor már nem az a vágy hajt bennünket, hogy megbüntessük vagy hibáztassuk a másikat. Képesek vagyunk figyelmesen meghallgatni őt, amikor pedig megszólalunk, a beszédünkben ott az együttérzés és a megértés. Akivel beszélünk, az sokkal kényelmesebben érzi magát, mert a hangunk megértést és szeretetet sugároz.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

„Itt vagyok veled.”

Ez a legjobb ajándék, amit a szerettünknek adhatunk. A jelenlétünknél semmi sem értékesebb. Bármilyen drága holmit is veszünk a másiknak, az biztosan nem olyan különleges, mint a valódi jelenlétünk. Ez a csodálatos jelenlét üde, szilárd, szabad és nyugodt, s azért ajánljuk fel a szerettünknek, hogy boldoggá tegyük őt és saját magunkat is.

Saját magunkkal is használhatjuk ezt a mantrát. Amikor önmagamnak mondom, hogy „itt vagyok veled”, ez azt is jelenti, hogy jelen vagyok önmagam számára. Az elmém hazatér a testembe, és tudatára ébredek, hogy van testem. Ez az önmagunk felé irányított szeretet gyakorlása. Ha önmagunkkal együtt tudunk lenni, akkor a szerettünkkel is együtt tudunk lenni. Ez a gyakorlás jóleső. Kellemes érzéseket hozhat, amikor belélegzünk, és az elménkkel hazatérünk a testünkbe. Örömet lelhetünk a belégzésünkben, a testünkben és az elménkben. Így a mantra a körülöttünk levőkre is hatni fog.

Nem kell azt várnunk, hogy kölcsönös legyen a gyakorlás. A másiknak nem kell semmit sem mondania cserébe. Amikor kimondjuk a mantrát, mindketten profitálunk belőle. A mantra segít nekünk és a másiknak is hazatérnünk önmagunkba és a jelen pillanatba, amelyen osztozunk. Tehát a hatás megkettőződik.

Azt szoktuk mondani, hogy a szeretet a megértésen alapul. De hogyan is érthetnénk meg bárkit, ha nem vagyunk jelen? Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az elménknek az itt és mostban kell lennie. Tehát a szeretet első meghatározása a jelenlét. Hogyan tudnánk szeretni, ha nem vagyunk ott? A szeretethez jelen kell lennünk.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020)

Újjászületés

„Meg kell tanulnunk életünk minden pillanatában újjászületni. Így meg tudjuk változtatni a rossz szokásainkat – éppúgy, mint a jelen helyzetünket. Minden pillanatban van mód az újrakezdésre.”

„Franciaországi kolostorunkban, Plum Village-ben minden nap elmondunk egy kis versikét, gáthát. Így szól:

Régi kudarcok
tisztulnak végleg.
Bőven adódnak
újabb esélyek.”

Forrás: Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Alvás

„Nagyon fontos lenne, hogy ágyunk az igazi pihenés és regenerálódás színtere legyen, ám gyakran olyan sokat gondolkodunk, hogy nem tudunk elnyugodni és elaludni. A gondolkodás természetesen fontos, ám gondolkodásunk jelentős része haszontalan. (...) Néha annyit járatjuk az agyunkat, és annyit aggódunk, hogy vagy nem tudunk rendesen aludni, vagy rémálmok gyötörnek bennünket.” Altató vagy nyugtató szedése helyett célravezetőbb, ha „éjszakánként gyakoroljuk a mély relaxációt”.  (...) „Az ágyon fekve, éberen, a teljes relaxáció állapotába is eljuthatunk, ha figyeljük a be- és kilégzésünket. (...) Éber figyelmünk képzeletbeli sugaraival pásztázzuk végig a testünket, sorban végighaladva az egyes testrészeken, és közben, tudatos be-és kilégzés kíséretében öleljük körül őket szeretettel és törődéssel. (...) Belégzés és kilégzés közben testünk könnyű lesz, akár a víz színén úszó békalencse.”

Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.