"A buddhizmusban azt valljuk, hogy a tanítások gyakorlati alkalmazása ugyanazt a készséget igényli, mint egy kígyó megfogása: ha rossz helyen akarjuk megragadni, megfordul, és megmar bennünket. Ugyanez igaz az eddig kifejtett lényegi tanításokra: a kétfajta igazságról, valamint az egyén és a civilizáció mulandóságán való szemlélődésről szóló gondolatokra. Ha pedig a saját életünk és a civilizációnk végességén való szemlélődésünk bénító kétségbeesést és zsibbadtságot vált ki bennünk, akkor tévesen alkalmazzuk a szemlélődést. Sokkoló lehet magunk elé képzelnünk, ellenállást érezhetünk, könnyeket, dühöt és frusztrációt hozhat az, hogy a szívünkbe engedjük a halál gondolatát.
Ám végsősoron az a célunk, hogy a gátakat áttörve a valóság, a lehetőségek és – ahogy Thay mondja – a béke új horizontját érjük el.
Sokat ad az öt elmélkedés elrecitálása minden este lefekvés előtt. Felidézhetjük a szavakat magunkban, miközben néhányszor mélyen be- és kilélegzünk, és gyakorolhatjuk, hogy lassan minden sort megemésszünk. Nem könnyű lenyelni ezeket: megbetegszem, megöregszem, meghalok, elvesztem a szeretteimet. Vajon úgy éltem ma, hogy őszintén megbecsültem mindent és mindenkit, akit szeretek? Holnap hogyan szeretnék élni? Mi a legfontosabb nekem?"
(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)
