Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

A figyelmes hallgatás a gyakorlás csodálatos módja

A figyelmes hallgatás a gyakorlás csodálatos módja. Ha képesek vagyunk harminc percig együttérzően hallgatni a másikat, azzal segítünk neki, hogy sokkal kevesebbet szenvedjen. Az együttérzésre irányuló éber figyelem gyakorlása nélkül nem tudunk sokáig figyelni. Az együttérzésre irányuló éber figyelem gyakorlása annyit tesz, hogy egyetlen szándékkal hallgatunk: hogy enyhítsük a másik szenvedését. Akármennyire őszinte a szándékunk, ha először nem gyakoroltuk önmagunk meghallgatását, ha nem gyakoroljuk az együttérzésre irányuló éber figyelmet, akkor hamar elfogyhat a másik meghallgatására fordítható kapacitásunk.

Lehet, hogy a másik mondandója tele van téves észleléssel, keserűséggel, vádakkal és hibáztatással. Az éber figyelem gyakorlása nélkül az ilyen szavak ingerültséget, ítélkezést és haragot válthatnak ki bennünk, és megfosztanak bennünket az együttérző hallgatás képességétől. Amikor felbukkan az ingerültség vagy a harag, képtelenek vagyunk figyelni a másikra. Éppen ezért gyakorolnunk kell, hogy a meghallgatás teljes ideje alatt megmaradhasson az együttérzés a szívünkben. Ha életben tudjuk tartani az együttérzésünket, akkor a harag és az ítélkezés magjai nem kapnak vizet és nem szökkennek szárba a szívünkben. Először meg kell tanulnunk, hogy figyelni tudjunk a másikra.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Az első lépés az, hogy hazatérünk önmagunkhoz...

Az első lépés az, hogy hazatérünk önmagunkhoz, hogy megértsük a szenvedésünket és annak gyökereit. Amint megértjük a szenvedésünket és a létrejöttének okait, megtanulunk úgy kommunikálni, hogy az enyhítse a másik szenvedését is. A kapcsolataink azon múlnak, mennyire tudjuk megérteni a saját nehézségeinket és törekvéseinket éppúgy, mint másokét.

Amikor valóban képesek vagyunk hazatérni önmagunkhoz, és meghallgatni magunkat, az életünk minden pillanatából hasznot húzhatunk. Minden percben örömet lelhetünk. A tudatos légzés által támogatott jó belső párbeszéd hozzásegít bennünket, hogy egyre inkább megértsük önmagunkat, megértsük a szenvedésünket, és megértsük a boldogságunkat is. Ha tudjuk, hogyan bánjunk a szenvedéssel, azt is tudjuk, hogyan teremtsünk boldogságot. És ha igazán boldogok vagyunk, a boldogságunkból mindenki profitál. A világnak boldog emberekre van szüksége.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Ha dühösek vagyunk valakire...

Ha dühösek vagyunk valakire, az azért van, mert nem tudjuk meglátni benne azt a sok mindent, ami nem ő. Nem látjuk, hogy az illető a neki továbbadott szokásenergiától vezérelve cselekszik. A helyzet mélyére tekintve könnyebben el tudjuk fogadni ezt az embert. Ez önmagunkra is igaz. Amikor meglátjuk önmagunkban azokat a dolgokat, amelyek másoktól, például a szüleinktől és az őseinktől, vagy éppenséggel a környezetünkből származnak, rájövünk, hogy a magunkkal és másokkal gyakorolt szigorunk zöme más gyökerekből, más forrásokból táplálkozik. Ekkor megértjük: „Ó, most éppen a nagyapám ítélkezik a barátom felett.” Minden szándékosan és ítéletmentesen véghezvitt interakció fokozza a nem csak tőlünk származó gondolataink, beszédünk és tetteink feletti tudatosságunkat. Az őseink mindennap folytatódnak bennünk. Ezt megértve megtalálhatjuk a módját annak, hogy visszafordítsuk a másokkal átélt nehézségeinket, és megbékéljünk.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben. Amíg az együttérzés energiája jár át bennünket, addig biztonságban vagyunk. Tényleg biztonságban vagyunk még akkor is, ha a másik mondandója sok téves észlelésről, keserűségről, haragról, hibáztatásról vagy vádakról árulkodik.

Ne feledjük, hogy a másik beszéde talán előítéleteken és félreértéseken alapul. Később alkalmunk nyílik majd arra, hogy némi információt adjunk a másiknak, hogy módosítsa az észlelését, de ennek nem most van az ideje. Most a meghallgatás ideje van. Ha akár harminc percig képesek vagyunk életben tartani magunkban a tudatos együttérzést, akkor biztonságban vagyunk, mert az együttérzés energiája átjár bennünket. Amíg jelen van az együttérzés, felülemelkedettséggel tudunk hallgatni.

Tisztában vagyunk vele, hogy a másik szenvedést él át. Amikor nem tudjuk, hogyan bánjunk magunkban a szenvedéssel, az folytatódik, és a környezetünkben élőknek is szenvedést okozunk. Amikor mások nem tudják, hogyan kezeljék a saját szenvedésüket, az áldozatául esnek. Ha bennünket is áthat az ítélkezésük, a félelmük és a haragjuk, mi is áldozatul esünk a szenvedésüknek. Ám ha képesek vagyunk a figyelmes hallgatásra, és megértjük, hogy amit mondanak, az a szenvedésből ered, akkor az együttérzésünk megvéd bennünket.

Nem akarunk mást, mint segíteni a másiknak, hogy enyhüljön a szenvedése. Már nem a hibáztatásával és a megítélésével vagyunk elfoglalva.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)