Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved. A valódi szeretet jele, ha vágy ébred bennünk a másik szenvedésének megszüntetésére. Legyünk azért óvatosak. Olykor erősebbnek hihetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az erőnk teszteléseként kipróbálhatjuk, hogy odamegyünk a másikhoz, beszélünk vele és meghallgatjuk. Azonnal felismerjük, hogy a szeretetteli együttérzésünk valódi-e. Az erőnk teszteléséhez szükségünk van a másik jelenlétére. Ha a meditációnk fókuszában egy elvont fogalom, például a megértés vagy a szeretet áll, az nemcsak valódi megértés vagy szeretet, hanem a képzeletünk szülötte is lehet.

A megbékélésben magunk mögött hagyjuk dualisztikus látásmódunkat és azt a hajlamunkat, hogy meg akarjuk büntetni a másik embert. A megbékélés pártatlan, és ellentétes a törekvés minden formájával. A legtöbben állást foglalunk egy érdekellentétben. Hiányos bizonyítékok vagy szóbeszéd alapján megkülönböztetünk jót és rosszat. Úgy gondoljuk, hogy a cselekvéshez felháborodásra van szükségünk. Ám még a jogos és indokolt felháborodás sem elegendő. A világ nem szűkölködik a tettek mezejére lépni kész emberekben. Valójában azokra van szükség, akik képesek a szeretetre és a pártatlanságra, hogy átöleljék a teljes valóságot.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)

A megértésből megszületik a szeretet

A megértésből megszületik a szeretet.

A figyelmes és együttérző hallgatást gyakorolva kezdjük teljesebben megérteni a másikat, és ez táplálja a szeretetet. A szeretet alapja a megértés, ez pedig elsősorban a szenvedés megértését jelenti. Mindannyian éhezünk a megértésre. Ha igazán szeretni akarunk valakit, és arra törekszünk, hogy boldoggá tegyük őt, meg kell értenünk a szenvedését. A megértés által a szeretetünk elmélyül, és valódi szeretetté válik. A megértés és a szeretet megteremtésének elengedhetetlen összetevője a szenvedés meghallgatása.

Szerintem a boldogság a megértés és szeretet képességét jelenti, mivel megértés és szeretet nélkül nem lehetünk boldogok.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk...

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk, általában mások meghallgatását értjük ez alatt. Ám a bennünk élő sebzett gyermeket is meg kell hallgatnunk. Van, hogy ennek a sebzett gyermeknek minden figyelmünkre szüksége van. Ez a kisgyermek talán a tudatunk mélyéről bukkan fel, és a figyelmünket kéri. Ha éber figyelemmel élünk, meghalljuk segítséget kérő hangját. Ilyenkor ahelyett, hogy bármi másra figyelnénk, térjünk vissza hozzá, és gyengéden öleljük át.

Megszólíthatjuk közvetlenül, a szeretet nyelvén: „Eddig magadra hagytalak. Elmentem mellőled. Nagyon sajnálom. Most végre átölellek.” Azt is mondhatjuk: „Most már itt vagyok, kedvesem. Mostantól gondoskodom rólad. Tudom, hogy sokat szenvedsz. Nagyon elfoglalt voltam. Elhanyagoltalak, de most megtaláltam a módját, hogy visszatérjek hozzád.” Ha kell, sírjunk együtt ezzel a gyermekkel.

Ha pedig arra van szükség, együtt ülhetünk és lélegezhetünk vele. „Belélegzek, és visszatérek a bennem lévő sebzett gyermekhez. Kilélegzek, és gondoskodom a bennem lévő sebzett gyermekről.”

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Hajlamosak vagyunk azt gondolni

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy már jól ismerjük és értjük a szeretteinket, de ez nem biztos, hogy tényleg így van. Ha nem értettük meg a saját szenvedésünket és észlelésünket, hogyan tudnánk megérteni egy másik ember szenvedését? Nem szabad biztosra vennünk, hogy mindent tudunk a másikról. Meg kell kérdeznünk: „Eléggé értem magamat? Tényleg értem a szenvedésemet és annak gyökereit?"

Ha némileg megértettük és megismertük a saját szenvedésünket, talán egy kicsit jobban kezdjük érteni a másikat, és könnyebben kommunikálunk vele. Amíg önmagunkat nem fogadjuk el – utálattal és haraggal fordulunk magunk felé –, addig hogyan is tudnánk szeretni valaki mást, és hogyan tudnánk ezt a szeretetet kifejezni felé?

Ha képesek vagyunk felismerni a szenvedést a másikban, és meglátjuk, hogyan jött létre ez a szenvedés, akkor megszületik az együttérzés. Ilyenkor már nem az a vágy hajt bennünket, hogy megbüntessük vagy hibáztassuk a másikat. Képesek vagyunk figyelmesen meghallgatni őt, amikor pedig megszólalunk, a beszédünkben ott az együttérzés és a megértés. Akivel beszélünk, az sokkal kényelmesebben érzi magát, mert a hangunk megértést és szeretetet sugároz.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)