Idézetek

Ha egy székre tekintünk, látjuk, hogy fából van, de általában nem vesszük észre a tölgyet, amiből készült, az erdőt, az asztalost és a saját tudatunkat. Ám ha meditálunk rajta, akkor a széket minden egyébbel összekötő, egymással összefonódó kapcsolatok végtelenségében megpillanthatjuk az egész világmindenséget. A szék jelenlétében feltárul a tölgyfa jelenléte. A falevél jelenlétében feltárul a napfény jelenléte. Az almavirág jelenlétében feltárul az alma jelenléte. A gyakorló így szemlélődve megpillantja a sokban az egyet és az egyben a sokat. Még mielőtt megpillantaná a széket, a valóság lüktető szívében már kitapintja annak jelenlétét. A széket nem lehet elkülöníteni a világ többi részétől. A szék nem egyéb, mint közte és minden egyéb dolog között létesülő kölcsönös kapcsolatoknak az egész univerzumra kiterjedő hálózata. A szék azért van, mert az összes többi dolog létezik. És ha ez a szék nem létezne, akkor semmi más sem létezhetne.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Gyakorolj, szemlélődj kitartóan a kölcsönös függőség igazságán, és hamarosan meglepő változásokat észlelsz majd magadon. Lassan kitágul a látóköröd, és azon veszed észre magad, hogy féltő együttérzéssel tekintesz a legparányibb élőlényre is. Korábban elnyomhatatlannak hitt haragod és megbántottságod lassan elenyészik, és egyszerre csak minden érző lény gondját a szíveden viseled. És ami a legfontosabb: nem félsz többé az élettől és a haláltól.

Talán már hallottál Erwin Schrödingernek, a hullámegyenlet megalkotójának a nevét. Az énről, az életről és halálról, az univerzumról, az egyről és sokról szóló elmélkedését a következő szavakkal zárja:

„Aztán nyugodtan lefekhetsz a földre, kinyújtózhatsz, és rábízod magad Földanya gondjaira, tudván tudva, hogy egy vagy ővele, és ő is egy veled. Olyan megingathatatlan, erős és sérthetetlen vagy, mint ő, sőt ezerszer erősebb és sérthetetlenebb. Amilyen biztos az, hogy egy napon el fog nyelni téged, olyannyira biztos az is, hogy ismét újraszül, hogy új küzdelmeket és szenvedéseket élhess át. És nemcsak majd egyszer, hanem minden áldott nap újjáéleszt, és nem is csak egyszer, hanem ezerszer és ezerszer, mint ahogy magába is ránt és eltemet minden nap számtalanszor. Mert örökkön-örökké és mindig és újra csak most van, ugyanaz a múlhatatlan most, csak a jelennek nem szakad vége soha.”

Ha ez a schrödingeri szemlélet mélyen áthatja a mindennapjainkat, rezzenéstelenül nézünk majd farkasszemet a halállal, és az élet viszontagságaival is.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)