Ha a téged körülvevő természet szépségének a mélyére tudsz tekinteni, akkor te is Buddha szemével nézel. Ha képes vagy Buddha szemével nézni a világot, akkor sosem fogod azt mondani, hogy az életednek semmi értelme. Képes vagy Buddha fülével hallani, képes vagy Buddha szemével nézni. Már most is, nem csak holnaptól. Akár ettől a pillanattól fogva Buddha valódi örököse lehetsz.
Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)
Miközben szerelmeddel mélyen egymás szemébe néztek, felvetődik-e benned valaha a kérdés: „Ki vagy te, kedvesem?” Bármelyikőtök is próbálna meg válaszolni, egyikőtök sem elégedhetne meg holmi szokványos válasszal. „Kedvesem, ki vagy te, aki eljöttél hozzám, hogy magadra vedd a szenvedésemet, mint a sajátodét, és úgy osztozz boldogságomban, mintha a sajátodé volna, úgy vedd magadra életemet és halálomat, mint a sajátodét? Ki vagy te, akinek »énje« az enyémmé vált? Kedvesem, miért nem harmatcsepp, pillangó, madár vagy fenyőfa alakját öltötted magadra?” Azonban nem elégedhetsz meg a szép költői képekkel. Tovább kell kérdezned. Újra és újra fel kell tenned ezeket a kérdéseket egész elméddel és szíveddel, és egész lényeddel kell keresned rájuk a választ. Sőt, egyszer ugyanígy kérdőre kell vonnod azt is, akit legjobban gyűlölsz: „Ki vagy te, aki ennyi szenvedést okozol nekem, ennyi gyűlöletet és haragot vagy képes kiváltani belőlem? Láncszem az okok és következmények láncolatában, utamon előrehajtó tűz?” Vagy, ami ugyanaz, csak más megfogalmazásban: „Tán csak nem önmagam vagy?” Bele kell bújnod a gyűlölt ellenség bőrébe. Eggyé kell válnod vele: a gondjai a te gondjaid, a szenvedése a te szenvedésed, az örömei a te örömeid. Az a személy és tenmagad nem lehettek „kettő”. „Éned” nem különbözhet az ő „énjétől”. Te vagy az az ember, ugyanúgy, ahogyan egy vagy szerelmeddel, vagy ahogy önmagadtól sem különbözöl.
Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)
Nézzetek fákat a kertben. A tölgyfa az tölgyfa. Csupán ennyi a dolga. Ha egy tölgyfa kevesebb, mint egy tölgyfa, akkor bajban vagyunk. A tölgyfa tehát a Dharmát hirdeti. A tölgyfa nem tesz semmit, nem tagja a Fiatal Szociális Munkások Iskolájának, nem prédikál, még csak nem is ül meditációban, mégis mindannyiunk nagy segítségére van, pusztán azzal, hogy van. Ahányszor csak ránézünk, magabiztosak leszünk. Nyáron odaülünk alá, hűsölünk és megnyugszunk. Tudjuk, hogy ha nem lenne a tölgy és az összes többi fa, nem lélegezhetnénk be jó levegőt.
Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)
A levelekre általában úgy tekintenek, mint a fa gyermekeire. Igen ők gyermekei a fának, a fából születtek, de egyben a fa anyái is. A levelek a nyers nedveket, a vizet és az ásványokat napfénnyel és gázokkal ötvözik, és éltető nedvekké alakítják, amelyek táplálják a fát. Ily módon a levelek a fák anyjává lesznek. Mi a társadalom gyermekei vagyunk, de egyben szülők is, akiknek táplálniuk kell a társadalmat. Ha kiszakadunk a társadalomból, akkor nem változtathatjuk azt élhetőbb hellyé a magunk és a gyermekeink számára. A leveleket a szár köti össze a fával. A szár nagyon fontos.
Régóta kertészkedem közösségünkben, és tapasztalatból tudom, hogy a szaporítani kívánt növények néha nehezen erednek meg. Ezért egyfajta növényi hormonnal kezeljük őket, hogy könnyebben gyökeret ereszthessenek a talajba. Azon szoktam töprengeni: a meditáció gyakorlása során vajon keletkezik-e valamilyen varázspor, ami a gyökértelen embereknek segít újra belegyökereznie a társadalomba? A meditáció nem a társadalomból való menekülés. A meditáció arra szolgál, hogy szert tegyünk a társadalomba való újbóli beilleszkedés képességére – hogy a levelek táplálhassák a fát.
Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)