Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Ha szeretnél egy Buddha-szobrot vagy festményt...

Ha szeretnél egy Buddha-szobrot vagy festményt, kérlek, légy válogatós. Sokszor olyan Buddhákat látok, akik nem ellazultak és békések. Az alkotóik nem gyakorolják a lélegzést és a mosolygást. Légy körültekintő, amikor otthonodba hívsz egy Buddhát. Egy Buddhának mosolygósnak, boldognak, gyönyörűnek kell lennie, a gyermekeink kedvéért. Ha ránéznek a Buddhára, és nem érzik magukat felfrissültnek és boldognak, akkor a szobor nem jó. Ha nem találsz szép Buddhát, várj inkább, s tégy helyette oda egy virágot. A virág a Buddha. A virág buddha-természetű.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

Amint azt a Szatipatthána szuttában

Amint azt a Szatipatthána szuttában, a Buddha idejéből származó alapvető meditációs útmutatásban feljegyezték: „A gyakorlónak a testet a testben, az érzéseket az érzésekben, a tudatot a tudatban, a tudat tárgyait a tudat tárgyaiban kell szemlélnie.” E szavak világosak. A „testet a testben” ismétlés nem azért jelenik meg, hogy kiemelje a fontosságát. A testnek a testben történő szemlélése azt jelenti, hogy nem állunk kívül a szemlélt dolgon. Egynek kell lennünk vele, nem téve különbséget a szemlélő és a szemlélt dolog között. A testnek a testben történő szemlélése úgy értendő, hogy ne a szemlélődés tárgyaként tekintsünk a testünkre, hanem váljunk eggyé vele. Az üzenet világos. A nem-kettősség a buddhista meditáció kulcsszava.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

A tudás őrizgetése nem vezet megértéshez.

A tudás őrizgetése nem vezet megértéshez. A megértés azt jelenti, hogy eldobjuk a tudásunkat. Úgy kell tudnunk túllépni a tudásunkon, mint ahogyan a létrára mászik az ember. Ha a létre ötödik fokán álltok, és azt hiszitek, már nagyon magason vagytok, nincs remény arra, fellépjetek a hatodikra. A megoldás az elengedésben rejlik. A megértés buddhista módja az, hogy mindig elengedjük a nézeteinket és tudásunkat azért, hogy meghaladjuk őket. Ez a legfontosabb tanítás. Ezért használom a víz képét, amikor a megértésről beszélek. A tudás szilárd, eltorlaszolja a megértés útját. A víz pedig képes áramlani, áthatni.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

Szerintem a mosogatás csak akkor idéz...

Szerintem a mosogatás csak akkor idéz kellemetlen képzeteket, ha az ember nem csinálja. Többnyire inkább halogatjuk, és ha egy mód van rá, másra hárítjuk ezt az „alantas” műveletet. Ritkán szánjuk rá magunkat önként és szívesen. Pedig, ha egyszer ott állunk a mosogató előtt feltűrt ingujjban, könyékig mosogatólében, akkor már nem is olyan borzasztó. Jómagam szeretek elbíbelődni minden tányérral, érezni a vizet, a tányér felületét, odafigyelni minden mozdulatra. Tudom, hogy ha minél hamarabb túl akarok lenni az egészen, hogy végre leülhessek teázni, akkor nyűggé válik a dolog, minden percét nyögöm és utálom. Kár lenne ezt az időt ilyen kínos lázongásban, elégedetlenségben eltölteni, hiszen önmagában minden perc, életünk minden pillanata csoda. Maguk a tányérok és a tény, hogy itt vagyok és mosogatom őket, csoda! Minden elmosott csésze, minden kitalált vers, minden megkondított harang egyformán csoda, mind pont ugyanolyan értékes. Egyszer, amint épp egy bögrét mosogattam, hirtelen megéreztem, hogy mozdulataim éppolyan lágyak és ünnepélyesek, mintha az újszülött Buddhát füröszteném. Ha a Buddha ezt olvasná, biztosan örülne neki, egyáltalán nem sértené, hogy egy bögréhez hasonlítottam.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)