Gyakorolj, szemlélődj kitartóan a kölcsönös függőség igazságán, és hamarosan meglepő változásokat észlelsz majd magadon. Lassan kitágul a látóköröd, és azon veszed észre magad, hogy féltő együttérzéssel tekintesz a legparányibb élőlényre is. Korábban elnyomhatatlannak hitt haragod és megbántottságod lassan elenyészik, és egyszerre csak minden érző lény gondját a szíveden viseled. És ami a legfontosabb: nem félsz többé az élettől és a haláltól.
Talán már hallottál Erwin Schrödingernek, a hullámegyenlet megalkotójának a nevét. Az énről, az életről és halálról, az univerzumról, az egyről és sokról szóló elmélkedését a következő szavakkal zárja:
„Aztán nyugodtan lefekhetsz a földre, kinyújtózhatsz, és rábízod magad Földanya gondjaira, tudván tudva, hogy egy vagy ővele, és ő is egy veled. Olyan megingathatatlan, erős és sérthetetlen vagy, mint ő, sőt ezerszer erősebb és sérthetetlenebb. Amilyen biztos az, hogy egy napon el fog nyelni téged, olyannyira biztos az is, hogy ismét újraszül, hogy új küzdelmeket és szenvedéseket élhess át. És nemcsak majd egyszer, hanem minden áldott nap újjáéleszt, és nem is csak egyszer, hanem ezerszer és ezerszer, mint ahogy magába is ránt és eltemet minden nap számtalanszor. Mert örökkön-örökké és mindig és újra csak most van, ugyanaz a múlhatatlan most, csak a jelennek nem szakad vége soha.”
Ha ez a schrödingeri szemlélet mélyen áthatja a mindennapjainkat, rezzenéstelenül nézünk majd farkasszemet a halállal, és az élet viszontagságaival is.
Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)