Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Az Isten Királysága az, amit az itt és mostban találsz

Az Isten Királysága az, amit az itt és mostban találsz, hogy megkapjad azt a szellemi táplálékot, amire szükséged van. Így aztán segítheted a szeretteid táplálását is. A szenvedés művészete együtt jár a boldogság művészetével. Tudnod kell miként kezeld az éber figyelem és az összpontosítás energiájával a fájdalomérzetet és a fájó érzelmeket. Ha az éber figyelem és az összpontosítás gyakorlásával öleled át a fájdalmadat, akkor sokkal kevesebbet fogsz szenvedni. Tudod, hogyan hozz megkönnyebbülést. És ezeknek az energiáknak pozitív energiává való átalakításával – mint a megértés és a szeretet - még tovább is mehetsz. Az Isten Királyságáról nem úgy beszélek, mint egy olyan helyről, ahol nincsen szenvedés. Meggyőződésem, hogy ahol nincs szenvedés, ott nincs boldogság sem. Ez a kölcsönös létezés igazsága. Olyan ez, mint a bal és a jobb, a felül és az alul, a szubjektum és az objektum. Nem akarjuk olyan helyre küldeni a gyerekeinket, ahol nincs szenvedés, mert az ilyen helyen a gyerekeinknek nincs lehetőségük arra, hogy megtanulják, miként legyenek megértők és együttérzők. A szenvedéssel való találkozás és a szenvedés megértése után leszel képes arra, hogy szeressél és együttérezz a másik emberrel. Ezért az elképzelésem szerint Isten Országa olyan hely, ahol az emberek tudják, miként használják a szenvedést arra, hogy képesek legyenek megértést és együttérzést tanúsítani.

Thich Nhat Hanh

Ha a dolgok kölcsönös egymástól való függését szemléljük

Ha a dolgok kölcsönös egymástól való függését szemléljük, könnyen belepillanthatunk a valóság igazi természetébe, és átérezhetjük a minden lényt egyformán fogva tartó rettegést, szorongást, kétségbeesést és reménységet. A levélen mászó zöld hernyót figyeljük, és átéljük ennek a kis csúszómászónak a pótolhatatlan egyszeriségét; nem a saját, önös, emberi nézőpontunkból vesszük szemügyre, hanem a kölcsönösen függő létezésünkön alapuló áthatásban gyökerezve. Ha egyszer a mélyére látunk ennek a mindent magába foglaló egységnek, és ráébredünk minden élet pótolhatatlan egyediségére, nem visz rá a lélek bennünket, hogy elpusztítsunk akár egy ilyen kis hernyót is. Ha pedig egy nap mégis meg kell ölnünk, úgy érezzük, ezzel önmagunkat is megcsonkítjuk, a hernyóval együtt bennünk is maghal valami.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

A kaszálás előtt sok más szerszámmal

A kaszálás előtt sok más szerszámmal – csákánnyal, gereblyével, ásóval is – gyakoroltam már a légzés és a mozgás összehangolását. Azt tapasztaltam, hogy a legnehezebb munkák, a kőhordás és a talicskázás kivételével, amelyeket elég nehéz teljes tudatossággal végezni, szinte minden egyéb kerti munka – az ásás, a barázdák készítése, a fűmagok elvetése, a trágya szétterítése vagy a locsolás is – végezhető egy olyan nyugodt, ellazult tudatállapotban, amely megengedi az éberség folyamatos fenntartását. Az elmúlt években egyre inkább igyekszem elkerülni, hogy munka közben kifárasszam magam, és kiessek a nyugodt légzés ritmusából. Hosszú távon nem kifizetődő, ha az ember rosszul bánik a testével. Nagyon fontos, hogy gondját viselje, hogy olyan gyöngéden bánjon vele, mint a zenész féltett hangszerével. Ezért bánok erőszakmentesen a testemmel, hiszen a test nemcsak a szellemi út gyakorlásának eszköze, hanem maga az Út. Nemcsak szentély, hanem mester is. Szeretem és megbecsülöm a szerszámaimat, melyeket a kertészkedéshez és a könyvkötéshez használok. Munka közben a légzésem ütemét követem, s úgy érzem, a szerszámaim is egy ütemre lélegeznek velem.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít. Ha megakarjuk állítani a folyót, számolnunk kell a víz ellenállásával. Sokkal jobb, ha rábízzuk magunkat az áramlásra, egybefolyunk vele, és így előbb-utóbb talán sikerül arra terelnünk, amerre akarjuk. Semmiképpen nem szabad a sodrásnak ellenszegülnünk.

Vegyük tehát tudomásul, hogy a folyó folyik, mi pedig követjük útját. Egyetlen belépő mellékfolyó, a folyót tápláló egyetlen kicsi ér sem kerülheti el a figyelmünket. Minden gondolatot, érzést, testi érzetet tudatosítanunk kell – felbukkanásuktól kezdve addig, amíg el nem enyésznek. Látod, máris csökken az ellenállás, majd lassan-lassan tovatűnik. A tapasztalás folyója tovább hömpölyög, de immár nem sötétben halad. Útját beragyogja a tudatosság, az éber figyelem napfénye. Örökké fenntartani magunkban ezt a napfényt, hogy megvilágosítson minden kavicsot, minden kis eret, a kanyargó folyó összes kacskaringóját: ez a meditáció gyakorlat lényege. Meditálni lényegében annyit jelent, mint alaposan megfigyelni és változásukban nyomon követni ezeket a részleteket

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)