Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Amint azt a Szatipatthána szuttában

Amint azt a Szatipatthána szuttában, a Buddha idejéből származó alapvető meditációs útmutatásban feljegyezték: „A gyakorlónak a testet a testben, az érzéseket az érzésekben, a tudatot a tudatban, a tudat tárgyait a tudat tárgyaiban kell szemlélnie.” E szavak világosak. A „testet a testben” ismétlés nem azért jelenik meg, hogy kiemelje a fontosságát. A testnek a testben történő szemlélése azt jelenti, hogy nem állunk kívül a szemlélt dolgon. Egynek kell lennünk vele, nem téve különbséget a szemlélő és a szemlélt dolog között. A testnek a testben történő szemlélése úgy értendő, hogy ne a szemlélődés tárgyaként tekintsünk a testünkre, hanem váljunk eggyé vele. Az üzenet világos. A nem-kettősség a buddhista meditáció kulcsszava.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

A tudás őrizgetése nem vezet megértéshez.

A tudás őrizgetése nem vezet megértéshez. A megértés azt jelenti, hogy eldobjuk a tudásunkat. Úgy kell tudnunk túllépni a tudásunkon, mint ahogyan a létrára mászik az ember. Ha a létre ötödik fokán álltok, és azt hiszitek, már nagyon magason vagytok, nincs remény arra, fellépjetek a hatodikra. A megoldás az elengedésben rejlik. A megértés buddhista módja az, hogy mindig elengedjük a nézeteinket és tudásunkat azért, hogy meghaladjuk őket. Ez a legfontosabb tanítás. Ezért használom a víz képét, amikor a megértésről beszélek. A tudás szilárd, eltorlaszolja a megértés útját. A víz pedig képes áramlani, áthatni.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

Szerintem a mosogatás csak akkor idéz...

Szerintem a mosogatás csak akkor idéz kellemetlen képzeteket, ha az ember nem csinálja. Többnyire inkább halogatjuk, és ha egy mód van rá, másra hárítjuk ezt az „alantas” műveletet. Ritkán szánjuk rá magunkat önként és szívesen. Pedig, ha egyszer ott állunk a mosogató előtt feltűrt ingujjban, könyékig mosogatólében, akkor már nem is olyan borzasztó. Jómagam szeretek elbíbelődni minden tányérral, érezni a vizet, a tányér felületét, odafigyelni minden mozdulatra. Tudom, hogy ha minél hamarabb túl akarok lenni az egészen, hogy végre leülhessek teázni, akkor nyűggé válik a dolog, minden percét nyögöm és utálom. Kár lenne ezt az időt ilyen kínos lázongásban, elégedetlenségben eltölteni, hiszen önmagában minden perc, életünk minden pillanata csoda. Maguk a tányérok és a tény, hogy itt vagyok és mosogatom őket, csoda! Minden elmosott csésze, minden kitalált vers, minden megkondított harang egyformán csoda, mind pont ugyanolyan értékes. Egyszer, amint épp egy bögrét mosogattam, hirtelen megéreztem, hogy mozdulataim éppolyan lágyak és ünnepélyesek, mintha az újszülött Buddhát füröszteném. Ha a Buddha ezt olvasná, biztosan örülne neki, egyáltalán nem sértené, hogy egy bögréhez hasonlítottam.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Időnként – hogy emlékeztessük magunkat arra...

Időnként – hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy eljött az ideje a lazításnak, a békességnek – fenntarthatunk magunknak némi időt az elvonulásra: egy éberségben töltött napot, amikor lassan járunk, mosolygunk, teázunk egy barátunkkal és élvezzük az együttlétet, mint a legboldogabb emberek a Földön. Ez nem is visszavonulás, hanem ajándék. A séta közben végzett meditáció, a konyhai és kerti séta során, az ülőmeditáció alatt, egész nap gyakorolhatjuk a mosolygást. Először nehéznek találhatjuk a mosolygást, de gondolkozzunk el azon, vajon miért. A mosoly azt jelenti, önmagunk vagyunk, uralkodunk magunkon, és nem veszítjük el a tudatosságunk. Ilyen mosolyt lehet látni a buddhák és bódhiszattvák arcán.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)