Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Hogyan engedhetünk el valamit?

Hogyan engedhetünk el valamit? Nem egykönnyen, ha nagyon akarjuk. Mielőtt valamit – egy meggyőződést, egy érzést, egy igényt – elengedhetnénk, először el kell ismernünk a létét. Talán pontos kép él bennünk arról, hogy mire lenne szükségünk a boldogsághoz. Ám ez a kép valójában útját állja a boldogságunknak. Mélyre kell tekintenünk ahhoz, hogy egy meggyőződés természetét felismerjük: milyen talajból fakad? Hová nyúlnak a gyökerei? Milyen élmények keltették életre bennünk? Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz mibe kapaszkodnunk. Ez a meggyőződés sok szenvedés forrása lehet. Ám amíg semmi másban nem látjuk az igazi boldogság lehetőségét, addig nehéz megválnunk tőle.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

A nirvána semmivé válást jelent...

A nirvána semmivé válást jelent, minden elv és fogalom semmivé válását, köztük a születés, a halál, a létezés, a nem létezés, a jövés és a menés fogalmáét is. A nirvána az élet végső dimenziója, a hűvösség, a béke és az öröm állapota. Ez nem az hely, ahová az ember a halála után kerül. Már most megérintheted a nirvánát, ha tudatos figyelemmel lélegzel, jársz és iszod a teádat. Már a nem-kezdettől „nirvánázott” vagy, hiszen minden és mindenki a nirvánában lakozik.
Nikosz Kazantzakisz ír le egy történetet: Assisi Szent Ferenc egy mandulafa előtt áll a tél közepén és arra kéri a fát, meséljen neki Istenről. A fa hirtelen kivirul, néhány másodperc alatt tele lesz gyönyörű virágokkal. Nagyon mély benyomást tett rám, amikor ezt a történetet olvastam. Láttam, hogy Szent Ferenc a végső dimenzió szélén állt. Tél volt: nem lehettek sem levelek, sem virágok, sem gyümölcs, de ő látta a virágokat.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

Az „Avatamszaka-szútra” Indra isten drágaköves...

Az „Avatamszaka-szútra” Indra isten drágaköves hálójának képével szemlélteti a létezők közötti kölcsönhatások végtelen gazdagságát, egymásra épülésük sokféleségét. Képzelj el egy olyan hálót, amely csupa ragyogó drágakőből áll! Briliánsok megszámlálhatatlan sokasága, és mindegyik különbözik az összes többitől! Minden briliáns számtalan tükörfelülettel fordul a többi felé, és mindegyiket visszatükrözi, ahogy az ő képe is megjelenik az összes többi briliáns valamelyik felületén. Ebben a szemvakító látomásban minden egyes drágakő tartalmazza az összes többi drágakövet.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Hány és hány művész próbálta...

Hány és hány művész próbálta a sejtelmes, szelíd félmosolyt Buddha kőarcára varázsolni! Talán ismered ezt a mosolyt az Ankor-Vat-i vagy a gandhárai Buddha szobrokról. Biztos vagyok benne, hogy e szobrok megalkotói belülről ismerték ezt a mosolyt. Vagy el tudod képzelni, hogy egy dühöngő, békétlen, acsarkodó művész meg tudjon jeleníteni egy ilyen tüneményt? Mona Lisa híres mosolya is ilyen leheletfinom, inkább csak egy sejtelem, semmint határozott arckifejezés. És mégis, ez az alig észrevehető apróság elegendő ahhoz, hogy arcizmaid teljesen ellazuljanak, vonásaid kisimuljanak, és egy csapásra elfeledd minden nyűgöd, fáradtságod. Ez az ajkadon bujkáló szelíd mosoly éberséged közvetlen kifejeződése, amely mindig segít megmaradni a jelen tudatosságában. Ez a mosoly képes visszavezetni ahhoz a belső békességhez, amit oly régen elvesztettél

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)