Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít. Ha megakarjuk állítani a folyót, számolnunk kell a víz ellenállásával. Sokkal jobb, ha rábízzuk magunkat az áramlásra, egybefolyunk vele, és így előbb-utóbb talán sikerül arra terelnünk, amerre akarjuk. Semmiképpen nem szabad a sodrásnak ellenszegülnünk.

Vegyük tehát tudomásul, hogy a folyó folyik, mi pedig követjük útját. Egyetlen belépő mellékfolyó, a folyót tápláló egyetlen kicsi ér sem kerülheti el a figyelmünket. Minden gondolatot, érzést, testi érzetet tudatosítanunk kell – felbukkanásuktól kezdve addig, amíg el nem enyésznek. Látod, máris csökken az ellenállás, majd lassan-lassan tovatűnik. A tapasztalás folyója tovább hömpölyög, de immár nem sötétben halad. Útját beragyogja a tudatosság, az éber figyelem napfénye. Örökké fenntartani magunkban ezt a napfényt, hogy megvilágosítson minden kavicsot, minden kis eret, a kanyargó folyó összes kacskaringóját: ez a meditáció gyakorlat lényege. Meditálni lényegében annyit jelent, mint alaposan megfigyelni és változásukban nyomon követni ezeket a részleteket

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Megtanulhatjuk kezelni a viharos érzelmeket.

Az érzelmek ember voltunknak csupán töredékei. Ennél mi sokkal többek vagyunk. Az érzések jönnek, elidőznek bennünk, azután eltűnnek ismét – minden érzés átalakul, még a legviharosabb is. Mégis, nap mint nap követnek el az emberek öngyilkosságot azért, mert nem tudják, mihez kezdjenek az érzéseikkel. Azt hiszik, csak úgy szabadulhatnak meg a szenvedéstől, ha eldobják maguktól az életet.

Az érzések gyakran úgy rohannak meg minket, mint egy fergeteg. Figyeljük meg a vihar szaggatta fát: az ágait megtépázza s szél. A törzse azonban szilárdan áll. Ha ilyen vihar lepne meg minket is, ne a fejünkben bízzunk, mert ott a gondolataink úgy vergődnek, mint a falevelek a szélben. Inkább üljünk le, és tegyük a kezünket a hasunkra. Érezzük, amint hasfalunk a lélegzetünkkel emelkedik és süllyed. Az erős érzelmek viharában ne a gondolatainkkal foglalkozzunk, hanem térjünk vissza tudatunkkal a testünkbe, a törzshöz, amely szilárdan gyökerezik a földben, s addig időzzünk itt, amíg megnyugszunk, és képesek vagyunk ismét bölcsen dönteni.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Mi is nézhetünk Buddha szemével.

Ha a téged körülvevő természet szépségének a mélyére tudsz tekinteni, akkor te is Buddha szemével nézel. Ha képes vagy Buddha szemével nézni a világot, akkor sosem fogod azt mondani, hogy az életednek semmi értelme. Képes vagy Buddha fülével hallani, képes vagy Buddha szemével nézni. Már most is, nem csak holnaptól. Akár ettől a pillanattól fogva Buddha valódi örököse lehetsz.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Miközben szerelmeddel mélyen...

Miközben szerelmeddel mélyen egymás szemébe néztek, felvetődik-e benned valaha a kérdés: „Ki vagy te, kedvesem?” Bármelyikőtök is próbálna meg válaszolni, egyikőtök sem elégedhetne meg holmi szokványos válasszal. „Kedvesem, ki vagy te, aki eljöttél hozzám, hogy magadra vedd a szenvedésemet, mint a sajátodét, és úgy osztozz boldogságomban, mintha a sajátodé volna, úgy vedd magadra életemet és halálomat, mint a sajátodét? Ki vagy te, akinek »énje« az enyémmé vált? Kedvesem, miért nem harmatcsepp, pillangó, madár vagy fenyőfa alakját öltötted magadra?” Azonban nem elégedhetsz meg a szép költői képekkel. Tovább kell kérdezned. Újra és újra fel kell tenned ezeket a kérdéseket egész elméddel és szíveddel, és egész lényeddel kell keresned rájuk a választ. Sőt, egyszer ugyanígy kérdőre kell vonnod azt is, akit legjobban gyűlölsz: „Ki vagy te, aki ennyi szenvedést okozol nekem, ennyi gyűlöletet és haragot vagy képes kiváltani belőlem? Láncszem az okok és következmények láncolatában, utamon előrehajtó tűz?” Vagy, ami ugyanaz, csak más megfogalmazásban: „Tán csak nem önmagam vagy?” Bele kell bújnod a gyűlölt ellenség bőrébe. Eggyé kell válnod vele: a gondjai a te gondjaid, a szenvedése a te szenvedésed, az örömei a te örömeid. Az a személy és tenmagad nem lehettek „kettő”. „Éned” nem különbözhet az ő „énjétől”. Te vagy az az ember, ugyanúgy, ahogyan egy vagy szerelmeddel, vagy ahogy önmagadtól sem különbözöl.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)