Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük. Nem csak az „élő” és „élettelen” fogalmait különböztetjük meg, hanem különbséget teszünk az élők, azaz halandók és a szentek vagy halhatatlanok között is. Hajlunk rá, hogy elkülönítsük az élőlényeket és a szent dolgokat. A meditáció lényege, hogy mélyen magunkba tekintve rájövünk: nem-én összetevőkből, többek között a szentségből épülünk fel. Meg kell válnunk az „élőlény” fogalmától, amit megkülönböztetünk a nem-élőlénytől vagy megvilágosodott, szent lénytől, mivel ez a gondolat annyi megosztottságot, diszkriminációt és szenvedést okoz. Ez a Gyémánt szútra forradalmi tanítása. Ha mindennek tudatában tekintünk a Földre, már nem élettelen anyagnak, hanem szent valóságnak látjuk a bolygót, amelynek mi is része vagyunk. Ez a nézőpont pedig gyökeresen megváltoztatja azt, ahogyan viszonyulunk hozzá. A Földön tett lépteinkben ott lesz a szeretet, a tisztelet, és ráébredünk, mennyit segíthetünk.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)