Ha mély tudatossággal érintünk valamit, mindent érintünk. Ugyanez igaz az időre. Ha egy pillanatot mély tudatossággal érintünk, minden pillanatot érintünk. Az Avatamszaka szútra szerint, ha egy pillanatot mélyen átélünk, abban a pillanatban benne van egy teljes múlt és a jövő. „Egyben benne rejlik minden." A jelen pillanat megérintése nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a múlttól és a jövőtől. Amikor megérintjük a pillanatot, ráébredünk, hogy ez a múltból áll, és a jövőt teremti meg. A jelen érintésével egy időben megérintjük a múltat és a jövőt. Globálisan megérintjük az idő végtelenségét, a valóság végső dimenzióját. Ha igen mély figyelemmel iszunk egy pohár teát, megérintjük a jelen pillanatot, és megérintjük az idő egészét. Ez a tette Szent Ferenc, amikor olyan mélyen érintette meg a mandulafát, hogy még a tél közepén is virágozni látta. Átalakította az időt. A meditáció azt jelenti, hogy az élet minden pillanatát mélyen éljük meg. A meditáció segítségével látjuk, hogy a hullámok vízből állnak, a történelmi és a végső dimenzió valójában egy. Még ha hullámok világában élünk is, megérintjük a vizet, és tudjuk, hogy a hullám nem más, mint a víz. Szenvedünk, ha csak a hullámot érintjük meg. De ha megtanuljuk, miként maradjunk kapcsolatban a vízzel, az nagy megkönnyebbülést hoz. Aggodalmaink nagy részétől megszabadít, ha megérintjük a nirvánát. Dolgok, amelyek a múltban felzaklattak minket, immár nem lesznek fontosak, és egy nap majd - képzeljük el – képesek leszünk megérinteni a végtelen időt és teret.
Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)
