Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Ha a dolgok kölcsönös egymástól való függését szemléljük

Kategória: idézetek

Ha a dolgok kölcsönös egymástól való függését szemléljük, könnyen belepillanthatunk a valóság igazi természetébe, és átérezhetjük a minden lényt egyformán fogva tartó rettegést, szorongást, kétségbeesést és reménységet. A levélen mászó zöld hernyót figyeljük, és átéljük ennek a kis csúszómászónak a pótolhatatlan egyszeriségét; nem a saját, önös, emberi nézőpontunkból vesszük szemügyre, hanem a kölcsönösen függő létezésünkön alapuló áthatásban gyökerezve. Ha egyszer a mélyére látunk ennek a mindent magába foglaló egységnek, és ráébredünk minden élet pótolhatatlan egyediségére, nem visz rá a lélek bennünket, hogy elpusztítsunk akár egy ilyen kis hernyót is. Ha pedig egy nap mégis meg kell ölnünk, úgy érezzük, ezzel önmagunkat is megcsonkítjuk, a hernyóval együtt bennünk is maghal valami.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

A kaszálás előtt sok más szerszámmal

Kategória: idézetek

A kaszálás előtt sok más szerszámmal – csákánnyal, gereblyével, ásóval is – gyakoroltam már a légzés és a mozgás összehangolását. Azt tapasztaltam, hogy a legnehezebb munkák, a kőhordás és a talicskázás kivételével, amelyeket elég nehéz teljes tudatossággal végezni, szinte minden egyéb kerti munka – az ásás, a barázdák készítése, a fűmagok elvetése, a trágya szétterítése vagy a locsolás is – végezhető egy olyan nyugodt, ellazult tudatállapotban, amely megengedi az éberség folyamatos fenntartását. Az elmúlt években egyre inkább igyekszem elkerülni, hogy munka közben kifárasszam magam, és kiessek a nyugodt légzés ritmusából. Hosszú távon nem kifizetődő, ha az ember rosszul bánik a testével. Nagyon fontos, hogy gondját viselje, hogy olyan gyöngéden bánjon vele, mint a zenész féltett hangszerével. Ezért bánok erőszakmentesen a testemmel, hiszen a test nemcsak a szellemi út gyakorlásának eszköze, hanem maga az Út. Nemcsak szentély, hanem mester is. Szeretem és megbecsülöm a szerszámaimat, melyeket a kertészkedéshez és a könyvkötéshez használok. Munka közben a légzésem ütemét követem, s úgy érzem, a szerszámaim is egy ütemre lélegeznek velem.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít

Kategória: idézetek

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít. Ha megakarjuk állítani a folyót, számolnunk kell a víz ellenállásával. Sokkal jobb, ha rábízzuk magunkat az áramlásra, egybefolyunk vele, és így előbb-utóbb talán sikerül arra terelnünk, amerre akarjuk. Semmiképpen nem szabad a sodrásnak ellenszegülnünk.

Vegyük tehát tudomásul, hogy a folyó folyik, mi pedig követjük útját. Egyetlen belépő mellékfolyó, a folyót tápláló egyetlen kicsi ér sem kerülheti el a figyelmünket. Minden gondolatot, érzést, testi érzetet tudatosítanunk kell – felbukkanásuktól kezdve addig, amíg el nem enyésznek. Látod, máris csökken az ellenállás, majd lassan-lassan tovatűnik. A tapasztalás folyója tovább hömpölyög, de immár nem sötétben halad. Útját beragyogja a tudatosság, az éber figyelem napfénye. Örökké fenntartani magunkban ezt a napfényt, hogy megvilágosítson minden kavicsot, minden kis eret, a kanyargó folyó összes kacskaringóját: ez a meditáció gyakorlat lényege. Meditálni lényegében annyit jelent, mint alaposan megfigyelni és változásukban nyomon követni ezeket a részleteket

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)

Megtanulhatjuk kezelni a viharos érzelmeket.

Kategória: idézetek

Az érzelmek ember voltunknak csupán töredékei. Ennél mi sokkal többek vagyunk. Az érzések jönnek, elidőznek bennünk, azután eltűnnek ismét – minden érzés átalakul, még a legviharosabb is. Mégis, nap mint nap követnek el az emberek öngyilkosságot azért, mert nem tudják, mihez kezdjenek az érzéseikkel. Azt hiszik, csak úgy szabadulhatnak meg a szenvedéstől, ha eldobják maguktól az életet.

Az érzések gyakran úgy rohannak meg minket, mint egy fergeteg. Figyeljük meg a vihar szaggatta fát: az ágait megtépázza s szél. A törzse azonban szilárdan áll. Ha ilyen vihar lepne meg minket is, ne a fejünkben bízzunk, mert ott a gondolataink úgy vergődnek, mint a falevelek a szélben. Inkább üljünk le, és tegyük a kezünket a hasunkra. Érezzük, amint hasfalunk a lélegzetünkkel emelkedik és süllyed. Az erős érzelmek viharában ne a gondolatainkkal foglalkozzunk, hanem térjünk vissza tudatunkkal a testünkbe, a törzshöz, amely szilárdan gyökerezik a földben, s addig időzzünk itt, amíg megnyugszunk, és képesek vagyunk ismét bölcsen dönteni.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)