Gyakran szenvedésünk akkor kezdődik, amikor igencsak fiatalok vagyunk és ahogyan növekszünk, úgy gyűlik. Egy ötéves gyermek él bennünk. Ez a gyermek sokat szenvedhetett. Egy ötéves sérülékeny és könnyen megsebesül. Kellő éberség nélkül a szülők minden fájdalmukat, haragjukat és szenvedésüket átadhatják gyermekeiknek. Ötéves korára a gyermek már megtelt félelemmel és szomorúsággal. Az ilyen kisgyermek nem mindig képes úgy magyarázatot adni másoknak, hogy azok meghallják. Ahogy dadogva keresi a szavakat a felnőttek gyorsan félbeszakíthatják vagy akár rákiabálhatnak. Ez olyan, mintha jéghideg vizet öntenénk egy érzékeny szívre. A gyermek esetleg soha többet nem avatja be bizalmába a felnőtteket, s a seb mélyen rejtve marad. A felnőttek újra meg újra megismételhetik az efféle cselekedeteket, addig, amíg a gyermekükhöz fűződő kapcsolatuk megszakad. Az ok az éber tudatosság hiánya. Ha például a szülő nem képes kezelni a haragját, tönkre teheti a kapcsolatát a gyermekével, s a gyermeke egész életében szenvedhet és tovább adhatja azt a haragot a következő nemzedéknek. Úgyhogy fontos kapcsolatba kerülni az ötéves gyermekkel, hogy megkezdődhessen a bensőnkben rejtőzködő seb gyógyítása. Megtanulhatjuk meghallgatni az ötéves szenvedését, hogy gyöngéden átöleljük. A fájdalom és szenvedés megtartása az éber tudatosság és az együttérzés energiájával: megkezdődik az átalakulás.
Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.
