Amikor dühösek vagyunk, szenvedünk. Ha igazán megérted ezt, akkor azt is képes leszel megérteni, hogy ha a másik ember dühös, ő is szenved. Ha valaki beléd köt, vagy erőszakosan viselkedik veled szemben, elég értelmesnek kell lenned ahhoz, hogy megértsd a másik ember a saját erőszakosságától és haragjától szenved. De hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Azt hisszük, hogy mi vagyunk az egyetlen, aki szenved, és a másik ember a zsarnok. Ez éppen elég ahhoz, hogy feldühítsen bennünket, és megerősítse a büntetésre irányuló vágyunkat. Szenvedésünk miatt meg akarjuk büntetni a másikat. És akkor bennünk is harag és erőszakosság lesz, éppúgy, mint bennük. Ha megértjük azt, hogy a mi szenvedésünk és haragunk semmiben sem különbözik az ő szenvedésüktől és haragjuktól, akkor sokkal együttérzőbben fogunk viselkedni. Tehát a másik megértése önmagad megértése, és önmagad megértése a másik ember megértése. Veled kell elkezdődnie mindennek.
Thich Nhat Hanh: Harag (Trivium Kiadó, 2004)
