Egy nap a Buddha magasba emelt egy virágot 1250 szerzetesből és nővérből álló hallgatósága előtt. Sokáig nem szólt egy szót sem. A hallgatóság is tökéletes csöndben ült. Mindenki keményen gondolkodott, próbált valami értelmet találni a Buddha gesztusa mögött. Aztán a Buddha hirtelen elmosolyodott. Azért tette ezt, mert egyvalaki a hallgatóságból mosolyogni kezdett a virágra és őrá. Mahakasjapának hívták. Ő volt az egyetlen, aki mosolygott, a Buddha visszamosolygott rá és így szólt: „Kincset érő tudásomat átadtam Mahakasjapának.”
Ezt a történetet a zen-tanulók sok generációja elemezte és még ma is keresik a jelentését. Számomra a jelentése nagyon egyszerű. Amikor valaki fölemel egy virágot megmutatván azt neked, azért teszi, mert szeretné, hogy lásd. Ha továbbra is csak gondolkozol, elvéted ezt a lehetőséget. Aki nem gondolkodott, hanem egyszerűen önmaga tudott lenni, az viszont igazán megpillantotta a virágot és rámosolygott.
Thich Nhat Hanh: Peace is Every Step - Flower Insights
