Emlékszem a szeptember 11-ei amerikai támadásokat követő vészterhes napokra. Éppen Kaliforniában tartózkodtam, és érzékeltem, milyen mérhetetlen szenvedést, félelmet és haragot él át az ország. Úgy tűnt, hogy megállt az élet. Pont Kaliforniából New Yorkba készültem repülni, hogy a keleti parton előadásokat és elvonulásokat tartsak. A repülőn ülők arcán rengeteg félelem és bizalmatlanság tükröződött. A pilóta elsütött egy viccet, hogy oldja a hangulatot, de senki sem nevetett.
Szeptember 25-én kellett beszédet tartanom a Riverside templomban. Előző este a közösségünkből sokan, köztük fiatal szerzetesek is csatlakoztak hozzám, hogy együtt üljünk. Megosztottam velük, mennyi gyűlölet, félelem és harag van a levegőben. Azt is elmondtam, hogy bár Amerika ellentámadásra készül az elkövetők ellen, én a nem-cselekvés, a megnyugvás, a megállás és az erőszakmentesség pártján állok majd. Attól tartottak, hogy valaki dühében megtámad vagy rám lő a beszédem alatt. A helyzet veszélyesnek látszott, aggódtak az épségemért.
Elmondtam nekik, hogy ha a dharma – az igazság – tanítása közben meghalok, akkor is a tanítójuk maradok. Ha azonban nincsen bennem bátorság, ha elzárkózom a belátásaim és az együttérzésem megosztásától, a testem ugyan életben marad, de elveszítenek, mint jó tanítójukat.
Végül megtartottuk a beszédet. Olyan sokan eljöttek, hogy nem jutott mindenkinek hely a templomban. Két és félórányi együttlét, figyelmes hallgatás és tudatos légzés után az emberek arca nagyon megváltozott. Sokkal jobb bőrben voltak, mint a megérkezésükkor. Kissé megkönnyebbültek, és sokat enyhült a szenvedésük. Meg kell lennie bennünk a félelemmentesség ajándékának, hogy másokat hozzásegítsünk ehhez.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)