Amikor Martin Luther King 1967. március 25-én, néhány hónappal a Thay-jal való megismerkedése után végig vonult Chicago utcáin a vietnámi háború ellen tüntetve, a transzparensén ez szerepelt angolul és vietnámiul: „Nem az emberek az ellenségeink. Ha megöljük őket, kivel éljünk?” Thay és dr. King egyetértett abban, hogy nem az emberek az ellenségeink, hanem a harag, a neheztelés, a gyűlölet, a félelem és a megkülönböztetés ellen kell harcolnunk. Ez a belátás segített, hogy Thay, Chan Khong nővér és fiatal társadalmi munkás barátaik semlegesek maradjanak Vietnámban, és ne álljanak egyik oldalra sem a háborúban.
Mély spirituális gyakorlást végzünk, amikor azt az ösvényt választjuk, ahol „nem gyűlöljük az ellenséget”. Dr. King egyszer így fogalmazott: ha elegendő spiritualitás és erkölcs van bennünk, a gyűlöletet szeretetre cserélhetjük, és „továbbra is szerethetjük azt, aki gonosz dolgot tett, miközben a gyűlöljük a tettét”. Meditálóként ezt a látásmódot gyakoroljuk, hogy gyűlölet nélkül szállhassunk szembe az igazságtalansággal. Az életében mindenkinek szüksége van a spirituális dimenzióra, Thay szerint ezért nem engedhetjük, hogy azt bármelyik oldal kisajátítsa. Ugyanakkor utal rá, hogy néha mégis ez történik: „Az egyik oldal kisajátítja Istent: a nevét felhasználják, hogy gyűlöletet, megkülönböztetést és türelmetlenséget szítsanak, míg a másik oldalról azt állítják, hogy Isten akarata ellen cselekszik.” Thay szerint a világnak leginkább egy „együttérző, elfogadó, szerető és megkülönböztetéstől mentes istenre van szüksége.”
A szeretet segít, hogy tovább menjünk, és ne ellenségként, hanem mindannyiunkban ott levő energiaként tekintsünk a gyűlöletre, a haragra és a megkülönböztetésre, amelyet elfogadhatunk és átalakíthatunk.
(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)