We Are All the Leaves of One Tree

Levelek vagyunk mind egy fán

Levelek vagyunk mind egy fán
Levelek vagyunk mind egy fán
Eljött az idő egynek lennünk
Levelek vagyunk mind egy fán

Island of the self

Menedékvétel

Belégzek, visszatérek
a szigetre, mely bennem van,
Gyönyörű fák vannak az én szigetemen,
Tiszta vízforrások,

I like the roses

De szép a rózsa

De szép a rózsa, de szép a nárcisz is,
Hegyek és völgyek, hullámzó dombok is.
Szép fénylő csillagok, ha már a nap lement.
Doo bi di doo bi di doo bi di…

Az őseink fájdalma

A rossz érzéseink egy része a saját életünkben átélt fájdalomból és sebekből származik, de olyanok is akadnak, melyeket az őseink adtak tovább nekünk. Gondoljunk csak a magból kikelő kukoricacsőre. A növény minden kukoricaszemében, minden levelében ott van a kezdeti mag. Minden sejtjében benne van. Ahogy a kukoricanövény a mag folytatódása, mi is a szüleink folytatásai vagyunk.

Egy ötéves kori fényképünk láttán feltehetjük magunknak a kérdést: „Ugyanaz vagyok, mint az a gyerek?” A válasz sem igen, sem nem. A formánk, az érzéseink, a tudati tényezőink, az észleleteink és a tudatunk meglehetősen mások, mint amilyenek gyermekkorunkban voltak. Világos, hogy nem ugyanaz az ember vagyunk. De éppúgy tévedés lenne azt állítanunk, hogy teljesen mások vagyunk, Kölcsönös létezésben vagyunk azzal kisgyermekkel.

Mielött anyám megszűlt engem, volt egy vetélése. A meg nem érkezett gyermek a testvérem volt, vagy én voltam? Nem vagyunk ugyanolyanok, de teljesen mások sem. A lábamat az őseimtől kaptam. Amikor járok, a saját lábamat használom, de az én lábam az ő lábuk is. A kezemben felfedezem anyám kezét. A karomban megpillantom apám karját. A szüleim folyatódása vagyok.

Thich Nhat Hanh: Sár nélkül nincsen lótusz (Ursus Libris, 2023. Fordította: Máriás Petra.)

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük...

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük. Nem csak az „élő” és „élettelen” fogalmait különböztetjük meg, hanem különbséget teszünk az élők, azaz halandók és a szentek vagy halhatatlanok között is. Hajlunk rá, hogy elkülönítsük az élőlényeket és a szent dolgokat. A meditáció lényege, hogy mélyen magunkba tekintve rájövünk: nem-én összetevőkből, többek között a szentségből épülünk fel. Meg kell válnunk az „élőlény” fogalmától, amit megkülönböztetünk a nem-élőlénytől vagy megvilágosodott, szent lénytől, mivel ez a gondolat annyi megosztottságot, diszkriminációt és szenvedést okoz. Ez a Gyémánt szútra forradalmi tanítása. Ha mindennek tudatában tekintünk a Földre, már nem élettelen anyagnak, hanem szent valóságnak látjuk a bolygót, amelynek mi is része vagyunk. Ez a nézőpont pedig gyökeresen megváltoztatja azt, ahogyan viszonyulunk hozzá. A Földön tett lépteinkben ott lesz a szeretet, a tisztelet, és ráébredünk, mennyit segíthetünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

We Are All the Leaves of One Tree

Levelek vagyunk mind egy fán

Levelek vagyunk mind egy fán
Levelek vagyunk mind egy fán
Eljött az idő egynek lennünk
Levelek vagyunk mind egy fán

Bővebben ...

Island of the self

Menedékvétel

Belégzek, visszatérek
a szigetre, mely bennem van,
Gyönyörű fák vannak az én szigetemen,
Tiszta vízforrások,

Bővebben ...

I like the roses

De szép a rózsa

De szép a rózsa, de szép a nárcisz is,
Hegyek és völgyek, hullámzó dombok is.
Szép fénylő csillagok, ha már a nap lement.
Doo bi di doo bi di doo bi di…

Bővebben ...

Az őseink fájdalma

A rossz érzéseink egy része a saját életünkben átélt fájdalomból és sebekből származik, de olyanok is akadnak, melyeket az őseink adtak tovább nekünk. Gondoljunk csak a magból kikelő kukoricacsőre. A növény minden kukoricaszemében, minden levelében ott van a kezdeti mag. Minden sejtjében benne van. Ahogy a kukoricanövény a mag folytatódása, mi is a szüleink folytatásai vagyunk.

Egy ötéves kori fényképünk láttán feltehetjük magunknak a kérdést: „Ugyanaz vagyok, mint az a gyerek?” A válasz sem igen, sem nem. A formánk, az érzéseink, a tudati tényezőink, az észleleteink és a tudatunk meglehetősen mások, mint amilyenek gyermekkorunkban voltak. Világos, hogy nem ugyanaz az ember vagyunk. De éppúgy tévedés lenne azt állítanunk, hogy teljesen mások vagyunk, Kölcsönös létezésben vagyunk azzal kisgyermekkel.

Mielött anyám megszűlt engem, volt egy vetélése. A meg nem érkezett gyermek a testvérem volt, vagy én voltam? Nem vagyunk ugyanolyanok, de teljesen mások sem. A lábamat az őseimtől kaptam. Amikor járok, a saját lábamat használom, de az én lábam az ő lábuk is. A kezemben felfedezem anyám kezét. A karomban megpillantom apám karját. A szüleim folyatódása vagyok.

Thich Nhat Hanh: Sár nélkül nincsen lótusz (Ursus Libris, 2023. Fordította: Máriás Petra.)

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük...

Az „élőlény” kifejezést akár „halandónak” is nevezhetjük. Nem csak az „élő” és „élettelen” fogalmait különböztetjük meg, hanem különbséget teszünk az élők, azaz halandók és a szentek vagy halhatatlanok között is. Hajlunk rá, hogy elkülönítsük az élőlényeket és a szent dolgokat. A meditáció lényege, hogy mélyen magunkba tekintve rájövünk: nem-én összetevőkből, többek között a szentségből épülünk fel. Meg kell válnunk az „élőlény” fogalmától, amit megkülönböztetünk a nem-élőlénytől vagy megvilágosodott, szent lénytől, mivel ez a gondolat annyi megosztottságot, diszkriminációt és szenvedést okoz. Ez a Gyémánt szútra forradalmi tanítása. Ha mindennek tudatában tekintünk a Földre, már nem élettelen anyagnak, hanem szent valóságnak látjuk a bolygót, amelynek mi is része vagyunk. Ez a nézőpont pedig gyökeresen megváltoztatja azt, ahogyan viszonyulunk hozzá. A Földön tett lépteinkben ott lesz a szeretet, a tisztelet, és ráébredünk, mennyit segíthetünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)