Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Ha dühösek vagyunk valakire...

Ha dühösek vagyunk valakire, az azért van, mert nem tudjuk meglátni benne azt a sok mindent, ami nem ő. Nem látjuk, hogy az illető a neki továbbadott szokásenergiától vezérelve cselekszik. A helyzet mélyére tekintve könnyebben el tudjuk fogadni ezt az embert. Ez önmagunkra is igaz. Amikor meglátjuk önmagunkban azokat a dolgokat, amelyek másoktól, például a szüleinktől és az őseinktől, vagy éppenséggel a környezetünkből származnak, rájövünk, hogy a magunkkal és másokkal gyakorolt szigorunk zöme más gyökerekből, más forrásokból táplálkozik. Ekkor megértjük: „Ó, most éppen a nagyapám ítélkezik a barátom felett.” Minden szándékosan és ítéletmentesen véghezvitt interakció fokozza a nem csak tőlünk származó gondolataink, beszédünk és tetteink feletti tudatosságunkat. Az őseink mindennap folytatódnak bennünk. Ezt megértve megtalálhatjuk a módját annak, hogy visszafordítsuk a másokkal átélt nehézségeinket, és megbékéljünk.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben

Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben. Amíg az együttérzés energiája jár át bennünket, addig biztonságban vagyunk. Tényleg biztonságban vagyunk még akkor is, ha a másik mondandója sok téves észlelésről, keserűségről, haragról, hibáztatásról vagy vádakról árulkodik.

Ne feledjük, hogy a másik beszéde talán előítéleteken és félreértéseken alapul. Később alkalmunk nyílik majd arra, hogy némi információt adjunk a másiknak, hogy módosítsa az észlelését, de ennek nem most van az ideje. Most a meghallgatás ideje van. Ha akár harminc percig képesek vagyunk életben tartani magunkban a tudatos együttérzést, akkor biztonságban vagyunk, mert az együttérzés energiája átjár bennünket. Amíg jelen van az együttérzés, felülemelkedettséggel tudunk hallgatni.

Tisztában vagyunk vele, hogy a másik szenvedést él át. Amikor nem tudjuk, hogyan bánjunk magunkban a szenvedéssel, az folytatódik, és a környezetünkben élőknek is szenvedést okozunk. Amikor mások nem tudják, hogyan kezeljék a saját szenvedésüket, az áldozatául esnek. Ha bennünket is áthat az ítélkezésük, a félelmük és a haragjuk, mi is áldozatul esünk a szenvedésüknek. Ám ha képesek vagyunk a figyelmes hallgatásra, és megértjük, hogy amit mondanak, az a szenvedésből ered, akkor az együttérzésünk megvéd bennünket.

Nem akarunk mást, mint segíteni a másiknak, hogy enyhüljön a szenvedése. Már nem a hibáztatásával és a megítélésével vagyunk elfoglalva.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved. A valódi szeretet jele, ha vágy ébred bennünk a másik szenvedésének megszüntetésére. Legyünk azért óvatosak. Olykor erősebbnek hihetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az erőnk teszteléseként kipróbálhatjuk, hogy odamegyünk a másikhoz, beszélünk vele és meghallgatjuk. Azonnal felismerjük, hogy a szeretetteli együttérzésünk valódi-e. Az erőnk teszteléséhez szükségünk van a másik jelenlétére. Ha a meditációnk fókuszában egy elvont fogalom, például a megértés vagy a szeretet áll, az nemcsak valódi megértés vagy szeretet, hanem a képzeletünk szülötte is lehet.

A megbékélésben magunk mögött hagyjuk dualisztikus látásmódunkat és azt a hajlamunkat, hogy meg akarjuk büntetni a másik embert. A megbékélés pártatlan, és ellentétes a törekvés minden formájával. A legtöbben állást foglalunk egy érdekellentétben. Hiányos bizonyítékok vagy szóbeszéd alapján megkülönböztetünk jót és rosszat. Úgy gondoljuk, hogy a cselekvéshez felháborodásra van szükségünk. Ám még a jogos és indokolt felháborodás sem elegendő. A világ nem szűkölködik a tettek mezejére lépni kész emberekben. Valójában azokra van szükség, akik képesek a szeretetre és a pártatlanságra, hogy átöleljék a teljes valóságot.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)

A megértésből megszületik a szeretet

A megértésből megszületik a szeretet.

A figyelmes és együttérző hallgatást gyakorolva kezdjük teljesebben megérteni a másikat, és ez táplálja a szeretetet. A szeretet alapja a megértés, ez pedig elsősorban a szenvedés megértését jelenti. Mindannyian éhezünk a megértésre. Ha igazán szeretni akarunk valakit, és arra törekszünk, hogy boldoggá tegyük őt, meg kell értenünk a szenvedését. A megértés által a szeretetünk elmélyül, és valódi szeretetté válik. A megértés és a szeretet megteremtésének elengedhetetlen összetevője a szenvedés meghallgatása.

Szerintem a boldogság a megértés és szeretet képességét jelenti, mivel megértés és szeretet nélkül nem lehetünk boldogok.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)