Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Mihez kezdjünk az életünkkel?

Honnan tudhatjuk, hogy az életünk az emberiséget szolgálja? Hogyan válasszunk olyan hivatást, amely segít megbékélnünk önmagunkkal, és a világot szolgáljuk vele?

Amikor valamit teszünk, nem mindegy, hogyan tesszük. A cselekvés a létünk része. Amikor cselekszünk, kulcskérdés, hogy élvezzük, amit teszünk, és adjunk teljes jelenlétet a világnak és önmagunknak. Bármi megteszi. Nem az a fontos, mit teszünk, hanem hogyan tesszük azt. Sok olyan tevékenység létezik, amely segít kifejeznünk az örömünket és együttérzésünket az emberiség és az összes élőlény felé. Ugyan kevesebbet keresünk, kisebb házban élünk, szerényebb autót vezetünk, mégis boldogabbak leszünk. Tudunk nevetni és szeretni –, amit teszünk, abban kifejeződik a szeretet. Ha így élünk, az életünk boldog lesz; az egyszerű élet lehetséges. Azzal segítünk a legtöbbet, ha boldog emberek vagyunk.

Sokunkat maga alá temet a munka, és elveszítjük az életünket; nincs időnk mélyen megélni azt. A civilizációnk ilyen, a kiégés valós probléma, de nem éri meg. Az életünk ajándék, és nem mindegy, mihez kezdünk ezzel az ajándékkal. Időt kell találnunk az életre. Fontos felszámolnunk a dualisztikus látásmódunkat, miszerint a „munka” és az „élet” két különböző dolog.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

undefined

A gyűlöletmentesség művészete

A franciaországi Plum Village-be palesztin és izraeli csoportokat hívtunk meg, hogy gyakoroljanak velünk. Ez eleinte mindig nehéz. Amikor megérkezik a két csoport, annyi harag, gyanakvás és szenvedés van bennük, hogy képtelenek egymásra nézni, beszélgetni. Így az első héten hagyjuk, hogy elkülönüljenek, miközben gyakorolják a tudatos légzést és sétát, ami segít megnyugodniuk, és elfogadniuk a fájdalmukat. Bátorítjuk őket, hogy lépjenek kapcsolatba az élet bennük és körülöttük lévő csodáival, hogy hozzájussanak a szükséges tápláláshoz.

A második hét elején megtanítjuk nekik a mély, figyelmes hallgatást és a kedves beszédet. Az egyik csoportot megkérjük, hogy beszéljen a szenvedéséről, míg a másik csoport gyakorolja a mély, figyelmes hallgatást. Ez a gyakorlat már az első alkalom után enyhülést hoz az emberek szenvedésében. Így hallgatva rájövünk, hogy a másik oldal pont olyan szenvedést élt át, mint mi. Most először észrevesszük, hogy ők is a viszály és a téves észleletek áldozatai. Megszületik bennünk a megértés és az együttérzés, a haragunk pedig elmúlik. Végre meglátjuk, hogy ők is épp olyan emberek, mint mi. Hozzánk hasonlóan ők is sokat szenvedtek. Így lehetővé válik a kölcsönös megértés és a kommunikáció. Tudjuk, hogy ránk is sor kerül később, beszélhetünk a szenvedésünkről, a nehézségeinkről, a kétségbeesésünkről, amit a másik csoport meghallgat. Az együttérző meghallgatás sok haragot, gyanakvást és félelmet felszámolhat.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

undefined

A buddhista hagyományban szerepel...

A buddhista hagyományban szerepel Mandzsusrí, a mély megértés bódhiszattvája. Bennünk is ott van a megértés magja. Szamantabhadra a cselekvés bódhiszattvája, bennünk is ott van a cselekvés magja. Avalókitésvara pedig a mély együttérzés bódhiszattvája, bennünk is ott van az együttérzés magja. Nincs más dolgunk, mint hogy öntözzük ezeket a magokat a tudatunkban, ezáltal a jelenben megérintjük a bódhiszattvákat. Amit keresünk, az egyszerre van kinn és benn, ugyanakkor nincsen sem kinn, sem benn. Mihez képest kinn, és mihez képest benn? A Gyémánt szútra dialektikája szerint – „A nem A, pont ezért hívhatjuk A-nak” – a bódhiszattva nem bódhiszattva, épp ezért nevezhetjük valóban bódhiszattvának, mivel csak nem-bódhiszattva összetevők alkotják.

A bódhiszattvák olyan élőlények, akikben megvan a megértés, az együttérzés, a cselekvés, a tisztesség és sok egyéb tulajdonság – mindez ott van bennünk is. Nincsen szükségünk senkire, hogy ezt megerősítse; tudjuk magunkról. A gyakorlás lényege, hogy életben tartjuk magunkban ezeket a tulajdonságokat. Például, amikor hatalmába kerít bennünket a kétségbeesés, ellenségességgel és gyűlölettel közelítünk bizonyos emberek és helyzetek felé, tudjuk, hogy még nem született meg bennünk a megértés. Ám amint mélyebbre tekintünk, és felszínre jön bennünk a megértés magja, megjelenik a fény, és eltűnik a sötétség. Ez Mandzsusrí, a megértés bódhiszattvája, aki tényleg bennünk él.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

undefined

Egyéni vagy kollektív?

Szerintem az egész huszadik századot az individualizmus hatotta át: mindenki csak magával törődött. Én máshogy neveltem a tanítványaimat. Nem egyénként gyakorlunk, a gyakorlásunk a közösségek épülését szolgálja. Megtanuljuk, hogyan éljünk és dolgozzunk együtt, a felébredést is közösen érhetjük el. Amit teszünk, azt együtt tesszük. A következő nemzedék attól lesz más, hogy együtt cselekszünk. Őszintén hiszem, hogy a fiatal generáció más lehet – megtanulhatunk együtt lenni, és együtt cselekedni. Bármit is teszünk, azt áthathatja a közösségi szellem.

A lótuszt számtalan molekula alkotja, a részecskék harmóniájából pedig gyönyörű levelek és a virágok teremnek – a közösség is ilyen: az egyének összefogása megteremti az egyetemes egészet.

Egy békés, boldog és együttérző társadalom létrehozásához az univerzális közösséget kell szem előtt tartanunk. Együtt áramlunk, mint egy folyó, ezzel pedig megváltoztatjuk a világot.

Nem akarunk a közösségre egyetlen organizmusként tekinteni, mivel ragaszkodunk saját, elkülönült énünkhöz. Még nem állunk készen rá, hogy a közösség testét alkotó sejtként éljük az életünket. Ehhez fordulatra, átalakulásra van szükség. A saját életemben segített meglátnom a gyakorlás útját, hogy mélyen szemügyre vettem a Buddha bölcsességét és azt, ahogyan saját közösségét kialakította.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)