Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Az ösvényt a lépteink alkotják

Kategória: idézetek

Szanszkritül az ösvény mārga. Ez nem egy kitaposott, kikövezett út, inkább egy sziklás, hegynek felfelé vezető, kanyargó ösvény. Napjainkban annyira homályos és bizonytalan minden, hogy nehéz haladással kecsegtető utat találnunk. Hogyan higgyünk a szemünknek? Merre induljunk?

Ahogyan felfedezhetjük ebben a könyvben, Thay nem eszközként, hanem ösvényként írja le az éber figyelmet. Nem valaminek az elérését szolgáló eszköz – még akkor sem, ha ellazulást, összpontosítást, békét vagy felébredést hoz. Nem célt szolgáló eszköz, amellyel fokozhatjuk a termelést, növelhetjük a vagyont vagy több sikert érhetünk el. A valódi éber figyelmet gyakorolva az úton megtett minden egyes lépésben célba érünk. Ez a cél az együttérzés, a szabadság, a felébredés, a béke és a félelem-mentesség. A valódi éber figyelem elválaszthatatlan az etikától. Ha ebből valódi belátás fakad bennünk, az megváltoztatja a világlátásunkat, és ahogyan élni akarunk.

(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Menedékhely

Kategória: idézetek

Miután elérte a megvilágosodást, Buddha első dolga az volt, hogy megkeresse a barátait, és létrehozza az első szanghát, az első gyakorló közösséget. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Ahol élünk, ott kell megteremtenünk a béke és együttlét szigetét. A szangha menedéket jelent, a béke szigete. Ez a közösség ellenáll az erőszaknak, a gyűlöletnek és a kétségbeesésnek. Mindannyiunknak szüksége van egy ilyen helyre.

A „szangha” szó jelentése közösség. A politikai párt is a szangha egy fajtája, a család, a cég, a kórház és az iskola is lehet szangha. Amikor ezt a szót használjuk, a harmóniában élő közösséget értjük alatta, ahol ott van a tudatosság, az összpontosítás és a belátás, az összetartozás és az öröm. Nem folyik benne harc a hatalomért, nincsen benne megosztottság. Az ilyen közösség szanghának tekinthető. Bármennyire elszántak vagyunk, az álmaink megvalósításához szükségünk van egy szanghára, egy közösségre.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Engedjük be a fényt!

Kategória: idézetek

A jógi, a gyakorló olyan művész, aki tudja, hogyan kezelje a félelmét és egyéb fájdalmas érzéseit. Nem tekinti magát áldozatnak, mert tudja, hogy tehet önmagáért.

Meghallgatjuk a bennünk lévő szenvedést, és kapcsolatba lépünk vele. Mélyen be- és kilélegzünk, hogy meglássuk: „Miért szenvedek? Honnan ered ez?” A szenvedésünk, a félelmünk talán a szüleink, az őseink és a bolygó szenvedését tükrözi. Ott van benne a korunk, a közösségünk, a társadalmunk és a népünk szenvedése is. Nagyon fontos, hogy ne nyomjuk el zenével, filmekkel és számítógépes játékokkal. Meditálóként talán a legfontosabb teendőnk, hogy bátran hazatérjünk önmagunkhoz, felismerjük és megtartsuk a szenvedésünket magunkban, míg a mélyére tekintünk.

A meditáló belélegez, és ezt mondja: „Üdvözöllek, félelmem, haragom, kétségbeesésem. Jó gondodat fogom viselni.” Amint elismerjük az érzést, és szeretettel, gondoskodással rámosolygunk, éber figyelemmel elfogadjuk a félelmet, rögtön elkezd átalakulni.

Ez az éber figyelem csodája. Olyan, mint a lótusz virágát fénybe öltöztető reggeli napsugár. A bimbó még nem nyílt ki, de a rá ragyogó napfény fotonjai átjárják, és egy-két órányi napfürdő után kibomlanak a virág szirmai.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A Föld gyomrában

Kategória: idézetek

A Föld bennünk van, és mi is ott vagyunk benne. Nem kell várnunk a halálunkig, hogy újra porrá legyünk. Meg kell tanulnunk menedéket venni a Földanyában – ez a legjobb módja önmagunk gyógyításának és táplálásának. Sikerül, ha engedjük, hogy ott legyen bennünk és körülöttünk azáltal, hogy tudatosítjuk magunkban, mi magunk vagyunk a Föld. Ehhez nem kell sokat tennünk. Valójában semmire sincs szükség. Olyan ez, mint amikor az anyaméhben voltunk. Nem kellett lélegeznünk, nem kellett ennünk, mert anyánk lélegzett és evett helyettünk. Semmi miatt nem kellett aggódnunk.

Ezt most is megtehetjük, amikor ülünk. Engedjük, hogy a Földanya üljön helyettünk. Amikor lélegzünk, hagyjuk, hogy a Föld lélegezzen helyettünk, amikor pedig sétálunk, engedjük, hogy ő lépjen helyettünk. Ne erőlködjünk! Csak hagyjuk, hogy megtegye, hisz tudja, hogyan kell. Nem kell semmit tennünk, ne erőltessük az ülést, ne próbáljunk ki- és belélegezni. Még csak békések se próbáljunk lenni. Hagyjuk, hogy a Föld mindent megtegyen helyettünk. Engedjük, hogy a levegő megtöltse a tüdőnket, majd kiáramoljon belőle. Nem kell erőfeszítést tennünk a be- és kilégzésért. Engedjük, hogy a természet, a Föld be- és kilélegezzen helyettünk, mi pedig üljünk, és élvezzük a be- és kilégzést. A légzés ott van, de nincsen benne „cselekvő”, aki be- és kilélegez. A légzéshez nincsen szükségünk arra, amit úgy hívunk „te” vagy „én”. A légzés magától megtörténik. Próbáljuk ki!

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)