A Föld bennünk van, és mi is ott vagyunk benne. Nem kell várnunk a halálunkig, hogy újra porrá legyünk. Meg kell tanulnunk menedéket venni a Földanyában – ez a legjobb módja önmagunk gyógyításának és táplálásának. Sikerül, ha engedjük, hogy ott legyen bennünk és körülöttünk azáltal, hogy tudatosítjuk magunkban, mi magunk vagyunk a Föld. Ehhez nem kell sokat tennünk. Valójában semmire sincs szükség. Olyan ez, mint amikor az anyaméhben voltunk. Nem kellett lélegeznünk, nem kellett ennünk, mert anyánk lélegzett és evett helyettünk. Semmi miatt nem kellett aggódnunk.
Ezt most is megtehetjük, amikor ülünk. Engedjük, hogy a Földanya üljön helyettünk. Amikor lélegzünk, hagyjuk, hogy a Föld lélegezzen helyettünk, amikor pedig sétálunk, engedjük, hogy ő lépjen helyettünk. Ne erőlködjünk! Csak hagyjuk, hogy megtegye, hisz tudja, hogyan kell. Nem kell semmit tennünk, ne erőltessük az ülést, ne próbáljunk ki- és belélegezni. Még csak békések se próbáljunk lenni. Hagyjuk, hogy a Föld mindent megtegyen helyettünk. Engedjük, hogy a levegő megtöltse a tüdőnket, majd kiáramoljon belőle. Nem kell erőfeszítést tennünk a be- és kilégzésért. Engedjük, hogy a természet, a Föld be- és kilélegezzen helyettünk, mi pedig üljünk, és élvezzük a be- és kilégzést. A légzés ott van, de nincsen benne „cselekvő”, aki be- és kilélegez. A légzéshez nincsen szükségünk arra, amit úgy hívunk „te” vagy „én”. A légzés magától megtörténik. Próbáljuk ki!
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)