A cselekvés alapjául a létezés kell, hogy szolgáljon. Ha nincsen bennünk elég béke, megértés és elfogadás, ha a harag és a szorongás terheit cipeljük, kevés értéket képviselnek a tetteink. A cselekvés minősége tehát a létezés minőségétől függ. A zenben a nem-cselekvés cselekvéséről szokás beszélni. Vannak, akik látszólag nem túl sokat tesznek, a jelenlétük mégis kulcskérdés a világ jólléte szempontjából. Mások ezzel szemben szüntelenül tevékenykednek, ám minél többet tesznek, a társadalom annál nagyobb bajba jut, mivel a létezésük alapja nem elég jó. Van, hogy nem csinálunk semmit, mégis sokat teszünk. Máskor pedig rengeteget teszünk, mégis tétlenek maradunk, az erőfeszítés mégsem segít. Olyanok is vannak, akik sokat meditálnak, a haragjuk és a féltékenységük azonban mégsem csillapodik.
A történelmi dimenzióban meg kell tennünk bizonyos dolgokat, cselekednünk kell a védelem, a táplálás, a gyógyítás és a megbékélés érdekében. A végső dimenzióban azonban bármit is teszünk, azt elengedetten, örömmel és aggodalmak nélkül tehetjük. A „nem-cselekvés cselekvése” éppen ezt jelenti. Cselekszünk, de olyan ellazultsággal, mintha semmit sem csinálnánk. Minden pillanatot élvezünk, mivel a nem-cselekvésből táplálkozva, erőfeszítés és kapkodás nélkül cselekszünk.
Ha így járunk el, akkor a tetteink a szeretet, a törődés és a felébredés valódi kifejeződései lesznek. Nem arról van szó, hogy muszáj cselekednünk. Ha felébredtünk, akkor a cselekvés természetes módon megtörténik bennünk. Elkerülhetetlenül.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)