A legtöbben azonosulunk az érző vagy „élőlények” és nem-érző vagy „élettelen” dolgok közötti megkülönböztetéssel. Ugyanakkor az evolúciós tudomány állítja, hogy nem csak emberi, hanem állati, sőt, ásványi őseink is vannak. Téves elgondolás, hogy az élőlényeket kiemeljük az élettelen világból, és elkülönítjük a kettőt.
Nem-érző összetevőkből épülünk fel. A porszem, a parányi részecske, a szösz is mi vagyunk, és mi is ott vagyunk bennük. Muszáj meghaladnunk a test és elme, az anyag és szellem, a tudat és az anyagi világ fogalmait. Ezek nagy akadályt jelentenek. Napjainkra a tudósok már felfedezték, hogy még a fotonok és az elektronok is rendelkeznek saját intelligenciával, ez pedig nem kevesebb a tudatnál. Nem élettelenek, hanem igenis érző lények. A kukoricaszemnek is megvan a maga bölcsessége: elültetjük, és tudja, hogy alig tíz nap múlva hogyan hajtson ki, majd szárba szökik, leveleket, virágot és kukoricacsövet növeszt. Az úgynevezett élettelen dolgok nem is annyira élettelenek, nagyon is élettel telik.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)