A buddhizmusban megkülönböztetünk kétfajta igazságot: a hagyományos (relatív, történelmi) és a végső (abszolút) igazságot. A hagyományos igazság szintjén különbséget teszünk a tudat és anyag, apa és fiú, ember és egyéb fajok, élet és halál között. Ám a végső igazság szintjén nem lehetséges ilyen szétválasztás. A végső igazság meghaladja az elkülönült én, a különböző fajok, sőt, még a „születés” és a „halál” elképzeléseit is. A végső igazság szintjén nem létezik halál, csak folytatódás van.
A végső igazság nem különül el a hagyományos igazságtól. Amikor mélyen megérintjük a hagyományos igazságot, eljutunk a végső igazsághoz is. Amikor felszínesen közelítünk a felhőhöz, csak a létezését és nem-létezését látjuk meg; hogy ez a felhő nem egy másik felhő. Ezek a fogalmak mind alkalmazhatók a felhőre. Amikor így, a megkülönböztető tudatunkat használva tekintünk rá, akkor csak a jelenségek szintjén találkozunk vele. Ilyenkor a hagyományos igazság tartományában maradunk.
Ha azonban az éber figyelem és az összpontosítás segítségével mélyebbre tekintünk a felhőben, felfedezzük, hogy ugyanaz a felhő szabad a születéstől és haláltól, a létezéstől és nem-létezéstől, és megérintjük benne a végső igazságot. Nem kell elvetnünk a felhőt ahhoz, hogy megérintsük a valódi természetét.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)