Ha magányt és elszigeteltséget érzünk, ha szenvedünk, és gyógyulásra van szükségünk, nem várhatjuk, hogy a magányunkat a szexualitás enyhítse és orvosolja. Ez csak még több szenvedést okoz nekünk és a másiknak. Először magunkat kell meggyógyítanunk, biztonságot és valódi otthont kell találnunk önmagunkban. Ha megleljük ezt, akkor adhatunk valamit a másiknak is, akinek ugyanezt kell megtennie: meggyógyítani önmagát, hogy jó érzéseket és könnyedséget teremtsen magában, mivel az otthonát csak így oszthatja meg velünk. Enélkül csak a magányát és a rossz érzéseit tudja megosztani, ami egyáltalán nem segíti a gyógyulásunkat.
Az intimitásnak három fajtája létezik. Az első a fizikai és szexuális, a második az érzelmi, a harmadik pedig a spirituális intimitás. A szexuális intimitás nem különíthető el az érzelmi meghittségtől, a kettő együtt jár. Ha pedig jelen van a spirituális intimitás, akkor a fizikai és szexuális intimitás jelentést nyer, egészségessé és gyógyítóvá válik. Ezek nélkül csak pusztító lehet. Mind érzelmi közelségre vágyunk: összhangot, valódi párbeszédet, kölcsönös megértést és közösséget keresünk.
A testünk elfogadása nagyon fontos gyakorlás. Nem kell másnak lennünk, úgy vagyunk szépek, amilyenek vagyunk. A testünkben otthonra lelhetünk, ha elfogadjuk és megbékélünk vele. Békét, melegséget, örömet és egy csodás, valódi otthont találunk belül.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)