"Soha nem felejtem el azt a vietnámi reggelt, amikor a Saigon folyó partján rátaláltam négy lelőtt barátom holttesttére. Abban a pillanatban elöntött a harag, a félelem és a kétségbeesés. Mégis több órán át sikerült gondolkodás, hibáztatás, ordítás vagy káromkodás nélkül követnem a légzésemet a figyelmemmel. Megidéztem Avalokitésvara bódhiszattva nevét, és minden erőmmel próbáltam megérinteni magamban a szeretet, a béke és az együttérzés magjait. Nem volt könnyű. Elárasztott a kétségbeesés. De minduntalan visszatértem a légzésemhez, így lassan növekedett bennem a mély nyugalom és a csend. A szívemben szétáradt a lágy békesség, és a munkatársaimmal együtt szeretettel, megértéssel és megbocsátással tudtunk válaszolni a támadóknak. A bennem lévő csendben megláttam, hogy parancsot teljesítettek, nem akarták megtenni, de muszáj volt. Amikor szeretett barátaink temetésén beszédet mondtunk, a támadók informátorai is ott voltak. A szívünkben lakó szeretet megérintette az ő szívükben lakó szeretetet, így soha többé nem támadtak ránk."
(Chan Khong nővér gondolatai)
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)