A figyelmes hallgatás a gyakorlás csodálatos módja. Ha képesek vagyunk harminc percig együttérzően hallgatni a másikat, azzal segítünk neki, hogy sokkal kevesebbet szenvedjen. Az együttérzésre irányuló éber figyelem gyakorlása nélkül nem tudunk sokáig figyelni. Az együttérzésre irányuló éber figyelem gyakorlása annyit tesz, hogy egyetlen szándékkal hallgatunk: hogy enyhítsük a másik szenvedését. Akármennyire őszinte a szándékunk, ha először nem gyakoroltuk önmagunk meghallgatását, ha nem gyakoroljuk az együttérzésre irányuló éber figyelmet, akkor hamar elfogyhat a másik meghallgatására fordítható kapacitásunk.
Lehet, hogy a másik mondandója tele van téves észleléssel, keserűséggel, vádakkal és hibáztatással. Az éber figyelem gyakorlása nélkül az ilyen szavak ingerültséget, ítélkezést és haragot válthatnak ki bennünk, és megfosztanak bennünket az együttérző hallgatás képességétől. Amikor felbukkan az ingerültség vagy a harag, képtelenek vagyunk figyelni a másikra. Éppen ezért gyakorolnunk kell, hogy a meghallgatás teljes ideje alatt megmaradhasson az együttérzés a szívünkben. Ha életben tudjuk tartani az együttérzésünket, akkor a harag és az ítélkezés magjai nem kapnak vizet és nem szökkennek szárba a szívünkben. Először meg kell tanulnunk, hogy figyelni tudjunk a másikra.
Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)