A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved

A belátás kezdete, amikor felfedezzük, hogy az „ellenségünk” szenved. A valódi szeretet jele, ha vágy ébred bennünk a másik szenvedésének megszüntetésére. Legyünk azért óvatosak. Olykor erősebbnek hihetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az erőnk teszteléseként kipróbálhatjuk, hogy odamegyünk a másikhoz, beszélünk vele és meghallgatjuk. Azonnal felismerjük, hogy a szeretetteli együttérzésünk valódi-e. Az erőnk teszteléséhez szükségünk van a másik jelenlétére. Ha a meditációnk fókuszában egy elvont fogalom, például a megértés vagy a szeretet áll, az nemcsak valódi megértés vagy szeretet, hanem a képzeletünk szülötte is lehet.

A megbékélésben magunk mögött hagyjuk dualisztikus látásmódunkat és azt a hajlamunkat, hogy meg akarjuk büntetni a másik embert. A megbékélés pártatlan, és ellentétes a törekvés minden formájával. A legtöbben állást foglalunk egy érdekellentétben. Hiányos bizonyítékok vagy szóbeszéd alapján megkülönböztetünk jót és rosszat. Úgy gondoljuk, hogy a cselekvéshez felháborodásra van szükségünk. Ám még a jogos és indokolt felháborodás sem elegendő. A világ nem szűkölködik a tettek mezejére lépni kész emberekben. Valójában azokra van szükség, akik képesek a szeretetre és a pártatlanságra, hogy átöleljék a teljes valóságot.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018. Fordította: Máriás Petra.)