Amikor együttérző hallgatásról beszélünk...

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk, általában mások meghallgatását értjük ez alatt. Ám a bennünk élő sebzett gyermeket is meg kell hallgatnunk. Van, hogy ennek a sebzett gyermeknek minden figyelmünkre szüksége van. Ez a kisgyermek talán a tudatunk mélyéről bukkan fel, és a figyelmünket kéri. Ha éber figyelemmel élünk, meghalljuk segítséget kérő hangját. Ilyenkor ahelyett, hogy bármi másra figyelnénk, térjünk vissza hozzá, és gyengéden öleljük át.

Megszólíthatjuk közvetlenül, a szeretet nyelvén: „Eddig magadra hagytalak. Elmentem mellőled. Nagyon sajnálom. Most végre átölellek.” Azt is mondhatjuk: „Most már itt vagyok, kedvesem. Mostantól gondoskodom rólad. Tudom, hogy sokat szenvedsz. Nagyon elfoglalt voltam. Elhanyagoltalak, de most megtaláltam a módját, hogy visszatérjek hozzád.” Ha kell, sírjunk együtt ezzel a gyermekkel.

Ha pedig arra van szükség, együtt ülhetünk és lélegezhetünk vele. „Belélegzek, és visszatérek a bennem lévő sebzett gyermekhez. Kilélegzek, és gondoskodom a bennem lévő sebzett gyermekről.”

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)