„Ha van lélegzősarkunk, akkor olyan kis szentélynek, olyan helynek vagyunk birtokában, ahol visszatérhetünk önmagunkhoz, és visszaállíthatjuk magunkban a békét.”
Lélegzősarok
Bármilyen lakásban lehet lélegzősarkunk, legyen az akármilyen kicsi. (...) A lélegzősarok megszentelt hely. Nincs szükség benne semmilyen bútorra, legfeljebb egy vagy két párnára, esetleg egy oltárra vagy virággal teli asztalra. Ha szeretnénk, akár harangot is segítségül hívhatunk a gyakorlathoz, hogy könnyebben megálljunk, és oda tudjunk figyelni a lélegzetvételünkre. (...) Ha nyugtalannak, szomorúnak vagy mérgesnek érezzük magunkat, menjünk be ide, zárjuk be az ajtót, üljünk le, hívjuk segítségül a harangot (...), és kezdjünk el tudatosan odafigyelni a lélegzetvételünkre. Tíz-tizenöt perc után sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.
Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.
