„Nagyon fontos lenne, hogy ágyunk az igazi pihenés és regenerálódás színtere legyen, ám gyakran olyan sokat gondolkodunk, hogy nem tudunk elnyugodni és elaludni. A gondolkodás természetesen fontos, ám gondolkodásunk jelentős része haszontalan. (...) Néha annyit járatjuk az agyunkat, és annyit aggódunk, hogy vagy nem tudunk rendesen aludni, vagy rémálmok gyötörnek bennünket.” Altató vagy nyugtató szedése helyett célravezetőbb, ha „éjszakánként gyakoroljuk a mély relaxációt”. (...) „Az ágyon fekve, éberen, a teljes relaxáció állapotába is eljuthatunk, ha figyeljük a be- és kilégzésünket. (...) Éber figyelmünk képzeletbeli sugaraival pásztázzuk végig a testünket, sorban végighaladva az egyes testrészeken, és közben, tudatos be-és kilégzés kíséretében öleljük körül őket szeretettel és törődéssel. (...) Belégzés és kilégzés közben testünk könnyű lesz, akár a víz színén úszó békalencse.”
Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.