A szüleim folytatódása vagyok. Az őseim folytatódása vagyok. Ez egyértelmű. Nincsen elkülönült énem. Magamba tekintve megpillantom apámat, anyámat a testem minden sejtjében. Az őseimet látom minden sejtemben. A nemzetemet, a népemet látom minden egyes sejtemben. Azt is meglátom, hogy a lényemet számos nem-én összetevő alkotja. Nem-én összetevőkből épülök fel, ezek a részek együttesen teremtenek meg engem.

Vagyis ez vagyok. Nincsen elkülönült létezésem. Az énem sem elkülönült.

Ez a helyes látásmód. Ha így tekintünk a valóságra, már nem vagyunk magányosak, mert mi vagyunk a világegyetem. Ebben a testben élünk, de van egy kozmikus testünk is. Az egész világegyetem ott van bennünk. Itt és most létezik ez a kozmikus test, megszólíthatjuk magunkban a világegyetemet. Szólhatunk a bennünk élő apánkhoz, anyánkhoz, az őseinkhez. Nem-én összetevők alkotnak bennünket. A szüleink, az őseink, a csillagok, a hold, a nap, a folyók és a hegyek folytatódásai vagyunk. Minden itt van bennünk. Megszólíthatjuk magunkban, tudatában annak, hogy a világ mi magunk vagyunk. Mi vagyunk a világegyetem. A meditáció segít megértenünk ezt. Ha összpontosítunk, meglátjuk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Egy zen kóanban a következő kérdés áll: „Hol voltál, mielőtt a nagyanyád megszületett?” Ez nem filozófiai kérdés, hanem a szemlélődésnek olyan tárgya, amelynek naphosszat figyelmet kell szentelnünk. Attól válik valódi kóanná, hogy az áttörés érdekében maradéktalanul, szívvel-lélekkel neki szenteljük magunkat.

A tapasztalat azt mutatja, hogy lehetetlen valamiből semmivé foszlanunk, valakiből senkivé lennünk. Csak a folytonos megtestesülés létezik, amely más és más alakot ölt. Már a megszületésünk előtt is léteztünk, létezésünk pedig a halálunk után is folytatódik. Semmi sem juthat a lét állapotából a nemlétbe. Ahogyan Lavoisier, a tudós felfedezése szól: „Semmi nem jön létre, semmi nem vész el, minden átalakul.”

Az apám, például, elhunyt, mégsem tűnt el. Továbbra is elérhető. A testünk minden sejtjében benne hordozzuk a szüleinket és az őseinket, akár itt és most is szólhatunk hozzájuk. Én mindig ezt teszem. Érzem, hogy az apám elevenen él bennem. Meghívom, hogy sétáljon és lélegezzen együtt velem. Igyekszem megtenni helyette, amit ő nem tudott megtenni az életében. Kölcsönös létezésben élünk egymással.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Ha szeretnénk átalakítani a társadalomban az el nem fogadást, a megkülönböztetést, a sóvárgást, a haragot és a kétségbeesést, azt megtehetjük azáltal, ha követjük az öt éber figyelem gyakorlat erkölcsi iránymutatásait: az igaz szeretet és együttérzés tényleges gyakorlását, mely világosan megmutatja, hogyan éljük egymással és a Földdel harmóniában az életünket.

Sokan haragot és frusztrációt érzünk a környezet pusztítását, az igazságtalanságot és az egyenlőtlenséget látva, kétségbeesünk, mivel egyénként nincsen elég erőnk az életmódunk átalakításához. A közösségi összefogás segít, hogy egyesítsük az energiáinkat, és összhangban cselekedjünk. A közös gyakorlás az egyén és a társadalom számára is átalakulást és gyógyulást hoz.

A buddhizmus a bölcsesség forrása, nem pusztán az áhítat, hanem a megértés és a szeretet gyakorlásának ősi hagyománya. A dharma szellemisége rokon a tudomány látásmódjával, mindkettő segít nyitott és előítéletmentes gondolkodást kialakítanunk magunkban.

Bármilyen kultúrából jövünk, bármilyenek a spirituális gyökereink vagy hiedelmeink, mindannyian hozzájárulhatunk a közös felébredéshez. Az ösvény a maitrí, azaz a szerető kedvesség, a barátság és az összetartozás gyakorlásán keresztül vezet.

Csak a kollektív felébredés adhat elég erőt azokhoz a változtatásokhoz, amelyekkel megóvhatjuk önmagunkat és a bolygót. Az összefogás és a testvériség energiája nélkül semmire sem jutunk, ez elengedhetetlen a jelen pillanat és a jövő átformálásához. A testvériség szobrának kifaragásához idő kell, de általa reményhez jutunk.

A jövő a fiatalok nemzedékéé. Muszáj felébrednünk. A változás, a cselekvés lehetséges, mindannyian segíthetünk. Ne csüggedjünk! Mindig tehetünk valamit. Még van esély. Ismerjük fel, mi a dolgunk, tegyük meg, így békét lelünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Van egy zen történet egy lovasról, aki sebesen vágtatott. Egy útelágazásnál utána kiáltott egy barátja: „Merre tartasz?” A férfi így válaszolt: „Nem tudom. A lovat kérdezd!” Az emberiség helyzete most pont ilyen: napjainkban a ló a technológia. Magával ragadott bennünket, és irányíthatatlanná vált.

Kezdetben a Google mottója ez volt: „Ne légy gonosz.” Ez vajon reális? Lehetséges egyáltalán? Lehet rengeteg pénzt keresni anélkül, hogy gonoszok lennénk? Próbálják ezt megvalósítani, de eddig nem sok sikerrel. A technológia elidegenít bennünket önmagunktól, a családunktól és a természettől is –, a természet mégis képes a gyógyításra és a táplálásra. Mi viszont annyi időt töltünk a számítógépünk előtt, hogy már nem vagyunk kapcsolatban magunkkal, a családunkkal és a Földanyával. A civilizáció tehát rossz irányba halad. Lehet, hogy nem ölünk meg vagy semmizünk ki embereket azzal, ahogyan pénzt keresünk, mégis rámegy a saját életünk, boldogságunk, a szeretteink és a Földanya élete és boldogsága.

Valójában ahelyett, hogy a tudomány és a technológia vívmányait a bolygó megmentésére fordítanánk, a piacgazdaság arra használja a technológiát, hogy kielégítse a vágyainkat, és még inkább kizsákmányolja a Földet. Sajnos leginkább arra használjuk a technikát, hogy kielégítsük a sóvárgásainkat, és elmeneküljünk a jelen pillanatból. Elegendő tudással rendelkezünk önmagunk és a Föld megmentéséhez, azonban a hajlandóságunk még nincs meg hozzá. A kérdés, hogy a technológia hogyan válhat integrációs erővé ahelyett, hogy pusztítást végezne? A technológiai cégek milyen újításokkal segíthetik az embereket, hogy jól bánjanak magukkal, az alkalmazottjaikkal és a Földdel?

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A buddhizmusban a „jelenségek és különvaló dolgok egyenkénti megvizsgálásának” alapelvét követjük, amikor a valóságot tanulmányozzuk. Ez hasonlít a klasszikus és modern tudomány eltérő megközelítéseihez: a klasszikus tudományban alkalmazott módszereket hátra kell hagynunk a kvantumfizika világába lépve. Amikor a végső igazságot akarjuk megközelíteni, és szeretnénk megszabadulni minden megkülönböztetéstől és téves nézettől, magunk mögött kell hagynunk az összes szót, fogalmat és elképzelést, amelyek hasznunkra váltak a jelenségek világának megismerésében. Ez nagyon fontos.

Az éber figyelem segít megértenünk, hogy mikor szembesülünk a hagyományos igazsággal, és mikor a végső igazsággal, anélkül, hogy az egyik vagy a másik csapdájába esnénk.

Így szabadok maradunk. Mindkét igazság elfogadása lehetséges. Nem állíthatjuk, hogy az egyik igazság jobb a másiknál, vagy az az egyetlen igazság.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)