A helyes tudatosság nem valamilyen célt szolgáló eszköz, hanem mindenekelőtt maga az út. Sokféleképpen használhatjuk az eszközöket, például egy kést. Ha ezt odaadjuk valakinek, lehet, hogy fafaragásra vagy zöldségaprításra használja, de az is lehet, hogy lop vagy öl vele. Az éber figyelem nem olyan, mint egy kés. Nem olyan eszköz, amely jóra és rosszra egyaránt szolgálhat. Mégis sokan eszközként beszélünk róla. Úgy fogalmazunk, hogy az éber figyelem segíti a gyógyulást, a megbékélést, ha bevetjük, akkor több pénzt kereshetünk, és hatékonyabban olthatjuk ki az ellenség életét.

A valódi éber figyelem nem csak a boldogsághoz vezető út, hanem maga a boldogság útja. Amikor gyakoroljuk a tudatos légzést, a belégzésünk nem eszköz, ami egy bizonyos célt szolgál. Ha tudjuk, hogyan lélegezzünk, rögtön örömöt, békét és gyógyulást találunk benne. Ha belégzés közben szenvedünk – ha azt gondoljuk, „most azért szenvedek, hogy később majd jobban érezzem magam” –, az nem a helyes tudatosság. A helyes tudatosság lényege, hogy az út minden lépése az út maga. Olyan módon kell gyakorolnunk, hogy azonnal békét, nyugalmat és örömet találjunk benne.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Ha egy kapcsolatban a másik nem tud meghallgatni és megérteni bennünket, biztosra vehetjük, hogy később szenvedést fog okozni nekünk. Ez nagyon egyszerű, nagyon egyértelmű. Ha nem hallgat meg, amikor megosztunk vele valamit, folyton félbeszakít, hogy hangsúlyozza a saját álláspontját, és nem hajlandó megérteni a szenvedésünket és a nehézségeinket, akkor az illető bizonyára később sem fog megérteni és boldoggá tenni bennünket. Akármilyen vonzó, akármilyen pozícióval is rendelkezik az adott személy, ha nem képes meghallgatni és megérteni bennünket, akkor nem nekünk való. Csak megnehezíti az életünket.

Ezt nagyon könnyen észrevehetjük. Elég hozzá tizenöt perc, hogy meglássuk, a másik képes-e meghallgatni és megérteni bennünket. Magunktól is ugyanezt kell megkérdeznünk: Képes vagyok meghallgatni a másikat? Törekszem rá, hogy megértsem a szenvedését? Ha ott van bennünk a vágy, hogy megértsük a másik szenvedését és segítsük az enyhülését, akkor érdemes folytatnunk a kapcsolatot, mert megvan bennünk a szükséges jó szándék.

Ez nagyon kézzelfogható. Kideríthetjük, hogy egy kapcsolatban boldogok leszünk vagy sok szenvedés vár ránk, ha megvizsgáljuk, mennyi kapacitás és szándék van bennünk és a másikban a hallgatásra és a megértésre. Ez nagyon fontos, sőt, alapvető.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A hétköznapi életünk minden pillanatában megteremthetjük az éber figyelmet, az összpontosítást és a belátást, ezek az energiák tesznek bennünket spirituálissá.

Amikor ifjú szerzetesként beléptem a rendbe, megtanultam, hogy felébredéskor ezeket a sorokat recitáljam: Ma reggel felébredve mosolygok. Huszonnégy új óra vár rám, fogadom, hogy minden pillanatot mélyen megélek, és együttérzéssel tekintek minden létezőre.

Akkor még nem ismertem fel ennek a versnek a mélységét és értelmét; még nem értettem. Miért kell mosolyognom reggel, amikor felébredek? Később megtanultam, hogy ez a mosoly már a megvilágosodás mosolya. Amint felébredünk, rájövünk, hogy van életünk, hogy az élet ott van bennünk és körülöttünk, és rámosolygunk. Mosollyal üdvözöljük az életet, hogy megérezzük magunkban az elevenséget, és kapcsolatba kerüljünk az életenergiánkkal. Megteremtjük az éber figyelem energiáját, ami azonnal spiritualitással tölt el bennünket.

A második sort recitálva a mosolyunk elmélyül, amikor ráébredünk, hogy huszonnégy új óránk van az életre, kitárhatjuk az ajtónkat és a szívünket, hogy éljünk velük. Felébredés és öröm hatja át a mosolyunkat, becsben tartjuk az életet, és fogadjuk, hogy jóra fordítjuk a megadatott órákat.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Az éber figyelem, az összpontosítás és a belátás három energiája segít boldogságot teremteni és kezelni a szenvedést. Ezeket az energiákat a „három gyakorlásnak” nevezzük (三學 kínaiul, tam học vietnámiul). Gyakoroljuk az éber figyelmet, gyakoroljuk az összpontosítást, gyakoroljuk a belátást. A meditáció gyakorlására a bhāvanā szó is használatos. Ez edzést, gyakorlást, fejlesztést jelent. Ha valami még nincsen ott, azt előállíthatjuk, ahogyan a gazda megműveli a földet, hogy búzát vagy kukoricát termesszen rajta. A bhāva szó szerint azt jelenti: „ott lenni”. Vagyis előállítunk, megteremtünk valamit, méghozzá az örömöt, a békét és a szabadságot.

Angolul erre a „practice”, azaz gyakorlás szót használjuk. Ha jó és szilárd a gyakorlásunk, nem kell tartanunk a jövőtől. A gyakorlásunkkal örömöt, boldogságot, békét, harmóniát és megbékélést teremtünk, megtanuljuk, hogyan bánjunk a fájdalommal, a szenvedéssel, az elkülönültséggel és a félreértéssel.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Sokunkat álmunkban vagy a képernyőről visszaköszönve kísért a félelem, hogy a bolygón apokaliptikus „véget” ér az élet. Befészkelhet a szívünkbe, az elménkbe és a testünkbe a gyász, a szorongás és a bánat, amely beárnyékolja a nappalokat, és zaklatottá teszi az éjszakákat. Ez napjaink szenvedése. Talán ismerünk olyanokat, akik azt kérdezik: „Hogy lehet elegendő, akármit is teszek az életem során?” Mások így nyilatkoznak: „Minden mindegy, úgyis meghalunk mind, csak pár milliárd év kérdése, és a Földet elnyeli a Nap, akkor miért ne élvezzük ki az életet?” A Gyémánt szútra elmélkedései rávilágítanak, hogy ezek a nézőpontok ugyanúgy az elkülönült én és az élettartam fogalmaiból táplálkoznak. A kölcsönös létezés belátása áttöri azt az elképzelést, hogy ami a Földdel történik a halálunk után, annak semmi köze hozzánk. Nem mondhatjuk többé, hogy csak akkor teszünk valamit érte, ha az „énünknek” van jövője itt. A kölcsönös létezés összeköt bennünket a Földdel.

Olyanok is vannak, akik cinikusan megrándítják a vállukat, és így fogalmaznak: „Amúgy is, mi az élet értelme?” Az ilyen kijelentések abból a feltételezésből táplálkoznak, hogy tudjuk, mi az „élet”, a probléma csupán a jelentésének megértésében rejlik. De vajon tényleg tudjuk, mi az élet? A Gyémánt szútrában olvasható belátások nyilvánvalóvá teszik, hogy az élet sokkal több annál, amit gondolunk róla. A gyakorlás segíthet meglátnunk, hogy minden egyes pillanatban a Föld jövőjében veszünk részt, és bármit is teszünk ma, az hozzájárul a bolygó egészségéhez és életteliségéhez.

(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)