Emlékszem a szeptember 11-ei amerikai támadásokat követő vészterhes napokra. Éppen Kaliforniában tartózkodtam, és érzékeltem, milyen mérhetetlen szenvedést, félelmet és haragot él át az ország. Úgy tűnt, hogy megállt az élet. Pont Kaliforniából New Yorkba készültem repülni, hogy a keleti parton előadásokat és elvonulásokat tartsak. A repülőn ülők arcán rengeteg félelem és bizalmatlanság tükröződött. A pilóta elsütött egy viccet, hogy oldja a hangulatot, de senki sem nevetett.

Szeptember 25-én kellett beszédet tartanom a Riverside templomban. Előző este a közösségünkből sokan, köztük fiatal szerzetesek is csatlakoztak hozzám, hogy együtt üljünk. Megosztottam velük, mennyi gyűlölet, félelem és harag van a levegőben. Azt is elmondtam, hogy bár Amerika ellentámadásra készül az elkövetők ellen, én a nem-cselekvés, a megnyugvás, a megállás és az erőszakmentesség pártján állok majd. Attól tartottak, hogy valaki dühében megtámad vagy rám lő a beszédem alatt. A helyzet veszélyesnek látszott, aggódtak az épségemért.

Elmondtam nekik, hogy ha a dharma – az igazság – tanítása közben meghalok, akkor is a tanítójuk maradok. Ha azonban nincsen bennem bátorság, ha elzárkózom a belátásaim és az együttérzésem megosztásától, a testem ugyan életben marad, de elveszítenek, mint jó tanítójukat.

Végül megtartottuk a beszédet. Olyan sokan eljöttek, hogy nem jutott mindenkinek hely a templomban. Két és félórányi együttlét, figyelmes hallgatás és tudatos légzés után az emberek arca nagyon megváltozott. Sokkal jobb bőrben voltak, mint a megérkezésükkor. Kissé megkönnyebbültek, és sokat enyhült a szenvedésük. Meg kell lennie bennünk a félelemmentesség ajándékának, hogy másokat hozzásegítsünk ehhez.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Ha az igaz szeretet útján járunk, hamarosan sokakat elérhetünk, ezzel pedig egy nagyszerű törekvést válthatunk valóra.

Megtanultam, hogy az egész bolygó az otthonom, a hazám. A szeretetemet nem korlátozom Vietnám pici ázsiai szegletére. Ez a látásmód pedig sok átalakuláshoz és gyógyuláshoz segített hozzá. Lehet, hogy még mindig túl szűkös a szeretetünk. Még nagyobbra kell kitárnunk a szívünket, hogy a szeretetünk az egész bolygót felölelje. Ez a szeretet ott van a buddhákban és bódhiszattvákban, valamint az olyan nagyszerű emberekben, mint Mahat-ma Gandhi, Martin Luther King és Teréz anya.

Nem kell tökéletesnek lennünk. Csak az számít, hogy kövessük az utat, a szeretet ösvényét. Ha egy erdőben járva éjszaka eltévedünk, és nincsen nálunk iránytű, akkor a Sarkcsillagra tekintve tudjuk, merre van észak, és azt követve kijuthatunk. Nem az a cél, hogy eljussunk a Sarkcsillagra, hanem hogy kikeveredjünk a rengetegből. Vagyis leginkább iránymutatásra, ösvényre van szükségünk, ha ez megvan, akkor már nincsen mitől félnünk.

Követnünk kell a szolidaritás, az együttérzés és a testvériség ösvényét, hogy új utat nyissunk a következő nemzedéknek. Ehhez pedig össze kell fognunk. Kezünkbe kell vennünk a helyzet irányítását. Ha a kormányra várnánk, nagyon sokáig kellene tétlenkednünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Amikor Martin Luther King 1967. március 25-én, néhány hónappal a Thay-jal való megismerkedése után végig vonult Chicago utcáin a vietnámi háború ellen tüntetve, a transzparensén ez szerepelt angolul és vietnámiul: „Nem az emberek az ellenségeink. Ha megöljük őket, kivel éljünk?” Thay és dr. King egyetértett abban, hogy nem az emberek az ellenségeink, hanem a harag, a neheztelés, a gyűlölet, a félelem és a megkülönböztetés ellen kell harcolnunk. Ez a belátás segített, hogy Thay, Chan Khong nővér és fiatal társadalmi munkás barátaik semlegesek maradjanak Vietnámban, és ne álljanak egyik oldalra sem a háborúban.

Mély spirituális gyakorlást végzünk, amikor azt az ösvényt választjuk, ahol „nem gyűlöljük az ellenséget”. Dr. King egyszer így fogalmazott: ha elegendő spiritualitás és erkölcs van bennünk, a gyűlöletet szeretetre cserélhetjük, és „továbbra is szerethetjük azt, aki gonosz dolgot tett, miközben a gyűlöljük a tettét”. Meditálóként ezt a látásmódot gyakoroljuk, hogy gyűlölet nélkül szállhassunk szembe az igazságtalansággal. Az életében mindenkinek szüksége van a spirituális dimenzióra, Thay szerint ezért nem engedhetjük, hogy azt bármelyik oldal kisajátítsa. Ugyanakkor utal rá, hogy néha mégis ez történik: „Az egyik oldal kisajátítja Istent: a nevét felhasználják, hogy gyűlöletet, megkülönböztetést és türelmetlenséget szítsanak, míg a másik oldalról azt állítják, hogy Isten akarata ellen cselekszik.” Thay szerint a világnak leginkább egy „együttérző, elfogadó, szerető és megkülönböztetéstől mentes istenre van szüksége.”

A szeretet segít, hogy tovább menjünk, és ne ellenségként, hanem mindannyiunkban ott levő energiaként tekintsünk a gyűlöletre, a haragra és a megkülönböztetésre, amelyet elfogadhatunk és átalakíthatunk.

(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A Föld szépsége az éber figyelem harangja. Ha nem vesszük észre, kérdezzük meg magunkat, vajon mi az oka? Talán valami az útját állja. Esetleg akkora elszántsággal kutatunk valami más után, hogy nem halljuk meg a Föld hívó szavát.

Földanya így szól: „Gyermekem, itt vagyok veled, mindezt felajánlom neked.” Ez igaz: a napsugarak, a csiripelő madarak, a tiszta források vize, a tavaszi cseresznyevirágzás, és a négy évszakban rejlő szépség – mindez a miénk. Ha pedig képtelenek vagyunk meglátni vagy meghallani, annak oka az elménk zakatolása.

A Föld tudtunkra adja, hogy szolgál, és szeret bennünket. Minden virágban ott lakik a mosolya. Ránk mosolyog, de mi nem mosolygunk vissza rá. A kezünkben tartott gyümölcs – legyen az narancs vagy kivi – a Föld ajándéka. Ha nem vagyunk jelen, hogy találkozzunk a Földdel, az élettel, akkor hálát sem érzünk.

A csend elengedhetetlen feltétele annak, hogy meghalljuk a Föld hívó szavát, és válaszoljunk neki. Ha nincsen bennünk csend, nem halljuk meg a hívást: az élet hívását. A szívünk hív bennünket, de nem figyelünk rá. Nincs időnk, hogy hallgassunk a szívünkre.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

A helyes tudatosság nem valamilyen célt szolgáló eszköz, hanem mindenekelőtt maga az út. Sokféleképpen használhatjuk az eszközöket, például egy kést. Ha ezt odaadjuk valakinek, lehet, hogy fafaragásra vagy zöldségaprításra használja, de az is lehet, hogy lop vagy öl vele. Az éber figyelem nem olyan, mint egy kés. Nem olyan eszköz, amely jóra és rosszra egyaránt szolgálhat. Mégis sokan eszközként beszélünk róla. Úgy fogalmazunk, hogy az éber figyelem segíti a gyógyulást, a megbékélést, ha bevetjük, akkor több pénzt kereshetünk, és hatékonyabban olthatjuk ki az ellenség életét.

A valódi éber figyelem nem csak a boldogsághoz vezető út, hanem maga a boldogság útja. Amikor gyakoroljuk a tudatos légzést, a belégzésünk nem eszköz, ami egy bizonyos célt szolgál. Ha tudjuk, hogyan lélegezzünk, rögtön örömöt, békét és gyógyulást találunk benne. Ha belégzés közben szenvedünk – ha azt gondoljuk, „most azért szenvedek, hogy később majd jobban érezzem magam” –, az nem a helyes tudatosság. A helyes tudatosság lényege, hogy az út minden lépése az út maga. Olyan módon kell gyakorolnunk, hogy azonnal békét, nyugalmat és örömet találjunk benne.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)